A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1937.

1937. május 3-4.

1937. május 4. — 322—323—324. 409. kapcsolatosan végzett nemzetközi segítő munkáról, végül a jelenlegi nemzetközi helyzetről és annak okairól tárgyalt. Javasolja a külügyi bizottság, hogy a konvent intézzen részvét­iratot a Világszövetség genfi közpónti hivatalához abból a szomorú alkalomból, hogy Valdemar Amundsen dán püspök, a Világszövetség elnöke 1936. decemberben elhúnyt. Az egyetemes konvent dr. Boér Eleknek nagyértékü fára­dozásáért hálás köszönetét és elismerését nyilvánítja. Egyben felkéri az elnökséget, hogy a Világszövetség genfi központja előtt részvétiratban szíveskedjék kifejezni magyar református egyházunknak a Világszövetség elnöke, Valdemar Amundsen püspök elhunyta feletti őszinte gyászát és fájdalmas együtt­érzését. 361. Az egyetemes konvent elnöksége bemutatja a genfi jubileumi ünnepségre a konvent 315/1936. számú határozatával kiküldöttek alábbi jelentését: Főtiszteletü és Nagyméltóságú Konventi Elnökség! Alulírottak mély tisztelettel jelentjük, hogy a Főtiszteletü és Nagy­méltóságú Elnökség megtisztelő megbízásából képviseltük egyetemes egyházunkat a genfi reformáció négyszázadik évfordulójának 1936. jú­nius 12—14-ig tartott jubileumi ünnepségein. Résztvettünk az összes ünnepségeken, amelyek az 1909. évi jubi­leumi ünnepségekhez viszonyítva talán kevesebb külső díszt mutattak, de most a genfi és környékbeli reformátusságnak sokkal szélesebb réte­geit mozgatták meg, mint 28 évvel ezelőtt. Már a 12-én este a Szent Péter katedrálisban Urvacsoravétellel kapcsolatban tartott megnyitó Istentiszteleten észrevettük ezt, még inkább a 14-iki óriási méretű köz­ebéden, a délutáni hatalmas ifjúsági felvonuláson és a reformációi em­lékműnél tartott, a négyszáz év előtti esküt megismétlő, monstre záró­összejövetelen, amely mindannyiunk lelkében kitörölhetetlen nyomot hagyott. A 13-án délelőtt a katedrálisban tartott hivatalos ünnepségen ma­gyar református egyházunk üdvözletét Kováts J. István dr. tolmácsolta francia nyelven. Beszéde végén átadta egyházunk adományait: az Insti­tutio új 'fordítását, a két Kálvin-plakettet. A mi egyházunk volt az egye­düli, amely hálájának nemcsak szavakban adott kifejezést, ami látható­lag nagyon kellemesen lepte meg genfi hittestvéreinket, ami abban is kifejezésre jutott, hogy az üdvözletünk tolmácsolójának az elnökség asztalánál adtak helyet a szószékről való le jövetele után, amit csak a német evangélikus egyházat képvisélő püspökkel tettek még meg.

Next

/
Thumbnails
Contents