A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1937.

1937. május 3-4.

1937. május 4. — 316—317. 322 Egyetemes [konventünk elnökségének a tiszán,inneni egyházkerület püspökéhez küldött értesítését az abban elfoglalt álláspont helyeslésével tudomásul veszi. 322. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr az 1936. évi •október hó 28-án 5558/1936. eln. szám alatt kelt iratával értesítette az egyetemes konvent elnökségét arról, hogy a magyarországi református egyház egyetemes konventi rendes bírósága által 1935. évi május hó .3. napján 14/1935. bír. szám alatt hozott ítéletet hivataliból és Csűri Ferenc kérelme folytán is felülvizsgálat alá vette és azt azon részében, amellyel Csűri Ferenc csaholci református tanítót az 1904. évi egyházi törvények VI. t.-c. 34. §-ának A. 1. és 3. pontjában, körülírt fegyelmi vétségben mondotta ki vétkesnek és ezért büntetésül ugyanezen t.-c. 35. §-ának d) pontja alapján azon helyről való elmozdításra ítélte, indokainál fogva jóváhagyta. Az ítéletnek a nyugdíjigény érintetlenül hagyására vonatkozó rendelkezését azonban csupán az 1914. évi XXXVI. t.-c. 6. §-ában szabályozott kivételes ellátásra irányuló javaslatnak tekinthette és annak engedélyezhetése végett a hivatkozott törvényszakaszban megszabott előfeltételek fennforgásának megállapítása és az abban szabályozott eljárás lefolytatása iránt intézkedett. Egyben a miniszter úr kimondotta, hogy a fegyelmi ítélet Csűri Ferenc tanítónak eddigi szolgálatával szerzett nyugdíjigényét nem szüntette meg s az újabb alkalmaztatása esetén feléled. Ezzel kapcsolatban bemutattatott a m. kir vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak az 1936. évi december hó 19-én 2242/1936. eln. szám alatt kelt irata, amellyel értesíti az egyetemes konvent elnökségét, hogy a magyarországi református egyház egyetemes konventi rendes bírósága által 1934. évi január 17-én 6/1934. bír. szám alatt hozott ítéletét, amellyel Juhász Gyula tiszabezdédi kántortanítót azon helyről való elmozdításra ítélte és a választhatóság jogától 5 évi időtartamra megfosztotta, hivatalból és Juhász Gyula kérelme folytán is felülvizsgálat alá vette és azt indokolása alapján jóváhagyta. Közölte a miniszter úr, hogy az ítéletnek a félnyugdíj megállapítására vonatkozó részét az 1914. évi XXXVI. t.-c. 6. §-ában szabályozott kivételes ellátásra irányuló javaslattal azonos hatályú intézkedésnek tekintette és Juhász Gyula részére annak az összegnek felét engedélyezte kivételes ellátásként, amely őt a törvényes feltételek fenrnf orgása esetén nyugdíjképen megilletné. Végül közölte a miniszter úr, hogy abban az esetben, ha Juhász Gyula újból alkalmaztatnék, eddigi szolgálatával szerzett nyugdíjigénye feléled. Ezt azért tartotta a miniszter úr szükségesnek kimondani, mert szerinte az ítélet alapjául szolgált fegyelmi vétségek nem lát-