A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1937.

1937. május 3-4.

:334 1937. május 4. — 273—274. Egyetemes konven-tüink: az egyetemes tanügyi bizottság javaslatára a lelkészi továbbképző tanfolyamokról szóló jelentéseket tudomásul veszi, a lelkészi továbbképzés munkájának fejlesztését szükségesnek tartja és az egyes egyházkerületeket az ilyen továbbképzés céljait szolgáló értekezletek tartására továbbra is felhívja. 274. (124.) Olvastatik a theológiai tanárok Sárospatakon 1937. március hó 5—6. napjaim tartott konferenciájának 9. számú határozata: Elnök előadja, hogy az 1933. évi egyetemes konventi gyűlés 90. számú határozata 3. pontjában felhívta a theológiai tanárok országos konferenciáját arra, hogy a lelkészi továbbképző tanfolyam részletes tervét készítse el. Jeleníti, hogy az egyetemes konvent e határozata szolgált motívumul arra, hogy a lelkészi továbbképzés ügye a konferencia tárgysorozatára kitűzessék. Felkéri dr. Trócsányi Dezső pápai theológiai igazgatót e kérdés referálására. Előadó megjegyzi, hogy a lelkipásztori továbbképzés csakis egy jól megalapozott lelkésziképzésre építhető rá. Erre a körülményre tekinttettel különös súlyt 'kíván helyezni 'lelkészképzésünkben a munkaközösségi módszerre, illetve a szemináriumi nevelésre, amely módszer arra is hivatott, hogy egy speciális szak iránti érdeklődést fejlesszen ki még a lelkészképzés ideje alatt. A lelkészi továbbképzés érdekében fontosnak tartja még egy modem nyelvnek még a theológián oly mértékű tanítását, hogy megfelelő külföldi szakirodalomnak tanulmányozására képessé tegyen. Ilyen előkészítés után tartja lehetőinek előadó a lelkésztovábbképzést, amelynek egyik tényezőjéül az önképzést látja. E tekintetben tudományos szakkönyvek beszerzését látja szükségesnek, valamint az önképzés 'különböző tényezők által való számbavételét is. A továbbképzés második tényezőjeként említi a tanfolyamok útján való képzést, akár önkéntes, akár kötelező formában, azzal a céllal, hogy elsősorban a tudományok fejlődése felől nyújtsanak a tanfolyamok a résztvevőknek ismereteket, hangsúlyozza még, hogy a tanfolyamot a theológiai főiskolák a gyakorló (lelkipásztorokkal együtt vezessék, továbbá szükségesnek tartja meghatározott időben, azaz egy vagy kéthavonként megjelenő szakfolyóirat kiadását. Maksay Albert hozzászólásában egyházmegyénkén ti kölcsönkönyvtár szervezését és a Posfgradiuátus gyakorlatbahozását javasolja, t. i. hogy a továbbképzés érdekében időnként a theológiai főiskolákon megfelelő tantervvel és a theológiai oktatás kereteibe beillesztve, főleg sze.mináriumi mód'szerrel továbbképző tanfolyamok szerveztessenek. Csikesz Sándor hozzászólásában a gyülekezetek történetének meg-