A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1937.

1937. május 3-4.

1937. május 4. — 232. 295 Súlyos vesztesége az egyházkerület tanügyi életének Juhász Imre tanítóképzőintézeti ny. tanár, tanügyi bizottsági tag elhunyta és dr. Szabó Béla tanügyi főtanácsos, kerületi előadó távozása. A jelentés általában elismeréssel nyilatkozik a tanítási eredmény fokozódó színvonaláról. Kiemeli, hogy a tanítói kar példás kötelességtudással végzi a kicsinyek szakszerű oktatását és nevelését és a vallásos estélyek rendezésében, a vasárnapi iskolák, egyesületek összejöveteleiben s egyéb építő gyülekezeti munkában való közreműködését. Panasz e tekintetben csak elvétve fordul elő. Megállapítja a jelentés, hogy az új állami iskolai felügyelet nagy előnyére vált az iskolaügynek. Belsősomogyban két tanítónő viselkedése fegyelmi eljárásra adott okot. Az anyagi helyzet súlyossága. tovább tart, a következmények főként a kisebb és szegényebb iskolafenntartó gyülekezettel bíró egyházmegyékben mutatkoznak. A mezöföldi tanítóegyesület igen sikerült pedagógiai szemináriumot rendezett. Székesfehérvár új, modern kántortanítói lakást és tantermet, Magyaralmás új, modern tanítói lakást és iskolát épített. Az őrségi egyházmegyében több iskola a virágkultuszt eredményesen karolta fel. A rajzok, kézimunkák „csodálatos fejlődést" mutatnak. Egyházkerületi közgyűlés a tanügyi bizottsági .elnököknek alapos jelentéseikért és a tanítói karnak buzgó és hűséges munkásságáért elismerését nyilvánítja. Részletes jelentést terjeszt fel az egyházkerületi közgyűlés a konventi határozatok végrehajtása tárgyában tett intézkedéseiről is. A tiszáninneni egyházkerület jelentése elején aggodalommal mutat rá arra a körülményre, hogy az állami tantervhez való kényszerű alkalmazkodás miatt a saját iskoláinkban a vallás- és énektanításra szinte szégyelnivalóan kevés idő jut és hogy a körzeti iskojafelügyelők a vallásés énektanítás iránt nem érdeklődnek. Rámutat arra a nagy veszedelemre is, amely az egyházkerület tanügyét fenyegeti a 30-nál kisebb létszámú iskolák államsegélyének kilátásba helyezett megvonása áital, pedig — emeli ki a jelentés —, az a^munka, mely csonka-országunk, közelebbről" az egyházkerületünk több mint 50%-ban kitűnő eredményt mutató népiskoláiban végbe megy, épen nemzeti szempontból megérdemelné a száz százalékos elismerést és értékelést, s a kormány segíteni kész kéznyujtását, hogy ezekből a népiskolákból — magyarságunk kárára — v>gy se vesszen el. A legnagyobb elismeréssel emlékezik meg a jelentés arról a szinte önfeláldozó munkáról, amelyet — „anyagiakban sok méltatlan elbánás-