A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1937.

1937. május 3-4.

,142 1937. május 4. — 138. Az egyetemes konvent tárgyalván a négy egyházkerület nyilatkozatát, 1936. május hó 7-ép 116. szám- alatt hozott határozatával akként határozott, hogy megküldi a dunamelléki és tiszántúli egyházkerületek vonatkozó határozatait a dunántúli és a tiszáninneni egyházkerületnek .azzal a felhívással, hogy saját egyházmegyéik véleményének ineghallga..tása után újólag nyilatkozzanak. Ez megtörtént. A dunántúli egyházkerület két egyházmegye állásfoglalása alapján 1936. évi október hó 14-éni tartott közgyűlése 111. szám alatt hozott határozatában ekként határozott: Az egyházkerületi közgyűlés a többi egyházkerületek véleményében is megnyilvánult okokból felettébb kívá.natosnalk tartaná a IX. törvénycikk teljes egészében való életbeléptetését. Az egyházkerületi közgyűlés az 1935. évben hozott határozatának azt az indokát, hogy a gazdasági helyzetre való tekintettel a törvény teljes végrehajtása lehetetlennek látszik, ma sem tudja elhallgatni, ha azonban az egyetemes konvent talál módot arra, hogy a nyugdíjintézet alapjai megfelelő módon növeltessenek és hogy ennek következtében nyugdíjintézetünk olyan helyzetbe kerülhessen, hogy a IX. törvénycikkben szabályozott kötelezettségeinek eleget tenni tudjon, a maga részéről a legnagyobb örömmel fogja támogatni és helyeselni a IX. törvénycikk életbeléptetését. A tiszáninneni egyházkerület valamennyi egyházmegyéjének nyilatkozata alapján 1936. évi november hó 10-én 18. szám alatt ekképen határozott: Egyházkerületi közgyűlésünk — tekintettel arra a szomorú és elhordozhatatlan állapotra, amelynek következtében különösképpen lelkészözvegyeink és árváink szenvednek — tisztelettel oda nyilatkozik, hogy az egyetemes konvent 1937. évi január hó 1-vel az egyházi IX. törvénycikket úgy léptesse életbe, hogy annak 4. §-át, a törvény lehetőségeinek határáig elmenve, mellőzze. A 21. §. szegényes kenyér-biztosító áldásából pedig a következő 1937. év január hó 1-től kezdödőleg egyetlen jogosultat se zárjon ki. Tudatában van az egyházkerületi közgyűlés a nehézségeknek és éppen azért igen érzi az emberek és Isten előtt a súlyos felelősséget, hogy a szegénységük éí kevés jövedelmük miatt vagyont gyűjteni képtelen lelkészek, lelkészözvegyek és árvák anyagi ügyét törvényeink keretén belül, várakozás nélkül kötelességünk felkarolni. A gazdasági helyzet, világi hivatalos jelentések szerint is, már javulóban van. Mi bátorságosabbak lehetünk intézkedéseinkben másoknál, mert éreznünk kell a Gondviselő támogató kezét. Óvatossággal ráneveltük magunkat és gyülekezeteinket arra, hogy mi semmi anyagi terihet nem bírunk hordozni;. Kívánatos leküzdeni ezt a nevelési elvet. Nem is kongruás és adócsökkentési segélyes egyházak lelkipásztorai adósak, hanem a gazdagabb viszonyok között élők.