A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1903-1904.

1903. július 3-6.

JUNIUS HÓ. 51. 95 hasonlítja össze az új adókulcs szerinti egyházi adóval és az állami egyenes adóval. Az adatokra nézve azonban ismét csak sajnálattal kell jelentenünk. hogy azok meglehetősen hiányosok és zavarosok még most is. daczára annak, hogy ismételt kijavítások kérettek be az egyes egyházközségektől: különösen az adózó személyeknek a meglelelő vagyoni kategóriákba történt beosztása van az adatok legnagyobb részénél merőben tévesen végrehajtva. így pl. a 0 állami adófizetők közé legnagyobbrészt csak a napszámosok és vagyontalan zsellérek vétettek fel; ellenben ott, a hol a jelenlegi adófizetés párbér alakjában eszközöltetik, az adó fizetők közésoroztattak az adófizető családfőkön ki vül azok csa'ád tagjai is. így a százalékokban kifejezett új adókimutatás sem (II. kim. 6., 7., és 8. rovat) mondható hibátlannak. Több helyről az adatok egyáltalán még be sem küldettek, míg igen sok adat első tekintetre elárúlja, hogy csak úgy a levegőből állíttatott össze. Több egyházban nem vétetett fel az egyházi adók közé a papi és tanítói fizetést képező termény és szolgálmáuy értéke, míg mások viszont ugyanazokat túlmagasan értékelve tüntették fel. Az I. számú kimutatást még egyelőre nem tudtuk összeállítani. mert az egyházközségek túlnyomó részében a lelkészek és tanítók a fizetést közvetlenül szedvén, ezek a fizetések sem költségvetésben, sem számadásban nem fordulnak elő sígy még csak hozzávetőleg sem mutatható ki, hogy ezek mennyivel terhelik a híveket. E tekintetben kivételt képez a tiszáninneni egyházkerület, a hol úgy látszik, hogy a lelkészi és tanítói mindennemű fizetésnek számadáson való vezetése iránt rendelkezés történt. Csakhogy ennek az egyházkerületnek is nagyon sok egyházközségéből a számadások nem állottak rendelkezésre. Sok helyütt ismét a papi és tanítói fizetés ott szerepel ugyan a költségvetésben, de a zárszámadásban mint tisztán csak az egyházközség közpénztárából élvezett javadalom számoltatik el; sőt a legtöbb helyről nem is zárszámadás, hanem csak egy pénztári naplómásolat küldetett be, holott a napló nem számadás még, hanem annak csak melléklete s így e naplókból kellett volna nagy utánjárással külön összeszedegetni a nekünk szükséges anyagot. Ezt a a hiányt kell még folytatólagosanmegint pótoltatnunk. A II. számú kimutatás már most is feltünteti azonban a végrehajtott próbaköltségvetési számítások alapján a mutatkozó hiányokat, illetőleg azokat az összegeket, a melyekre az adóteher csökkentésénél körülbelől szükség lesz. E számadatok sem tekinthetők még véglegeseknek, de legalább már tájékozást nyújtanak s épen még az ezek ellenőrzésére szükséges adatok kiegészítése kell, hogy folytatólagos munkánkat képezze.