A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1903-1904.

1904. október 27-30.

26 1: 04 ÉV 26. 2. A tárgysorozat 21 pontja kapcsában (a folyó konvent harminczhat pontból álló tárgysorozatát elnöki megbízásból Debreczenben folyó évi október huszonkettediki kelettel közzétette Sass Béla konventi jegyző) báró Bánffy Dezső világi elnök, mint egyszersmind az 1848 évi XX.t.-cz. végrehajtása tárgyában kiküldött közös protestáns bizottság egyik elnöke is, föltüntetendő a törvénytervezet adóügyi szakasza zsinati tárgyalásának sürgős jellegét s csatlakozván az 1904. juniusi konvent hasontárgyú 22. jegyzőkönyvi számához, bemutatja a közös protestáns bizottsághoz 1904 évi október huszadiki kelettel 4972/M. E — I. szám alatt intézett s az államkormánynyal megindúlt tárgyalások jelen állapotát szemléltető m kir. miniszterelnöki leírat másolatát, amint következik: „ Másolat. 4972/M. E.—I. Magyar királyi minisztereluök. A magyarországi evangélikus református *és ágostai hitvallású egyházak közös bizottságának. A t. Bizottság által folyó évi ápril havában az 1848. évi XX. t.-cz végrehajtása tárgyában benyújtott emlékiratot a magyar kormány tárgyalás alá vette s arra vonatkozólag a vallásés közoktatási miniszter úrral egyetértőleg a kővetkezőkről van szerencsém a t. Bizottságot értesíteni: A szóban forgó emlékírat az idézett törvényczikk második és harmadik §-ával kapcsolatos kérdéseket egymástól elkülönítve tárgyalja Ami az emlékírat első részét illeti, az abban felhozott kérdések majdnem kizárólag oly konkrét esetekre vonatkoznak, amelyek alapos vizsgálat tárgyává voltak teendők, mielőtt azokra nézve a kormány állást foglalhatott volna. Ezen vizsgálat folyamatban van és annak befejezte után nem fogok késni a t. Bizottsággal felvenni ezekre vonatkozólag is a tárgyalások fonalát. Már most kívánom azonban megjegyezni, hogy ami a dolog elvi oldalát illeti, a kormányt is valamint egész működésében, úgy ezen kérdések < lbírálásánál is csak azon nagy szempont vezetheti, hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetek közötti tökéletes egyenlőség és viszonosság az egész vonalon érvényesüljön, természetesen tekintetbevételével a törvényes fejlődés és az egyes vallásfelekezetek benső természete által előidézett különös viszonyoknak. Miután pedig e kérdésekben a két magyar protestáns egyház is ugyanezen elvi állásponton áll, nem kétlem, hogy a felhozott konkrét kérdéseket közmegnyugvásra sikerülend megoldanunk s illetőleg megállapítanunk azon irányelveket, amelyek szerint hasonló esetek a jövőben elbírálandók lesznek.