A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1903-1904.
1903. december 8-11.
244 ll melléklet : E czélból mindkét egyház törvényhozó zsinata megállapítja az egyházi rendes adónak azon legmagasabb mértékét,, melynél magasabb egyházi adóteher viselésére egy egyházközség sem kötelezhető s az államsegélyből fedezné azon hiányt,, mely az egyes egyházközségek rendes költségvetésében ezen adókulcs életbeléptetése mellett mutatkoznék. Az így megállapított adó képezné a közalapi hozzájárúláson kívül az egyháztagok egyedüli rendes egyházi közterhét,. rendkívüli szükségletek fedezése azonban ezentúl is rendkívüli adó kivetése által történhetnék. Azonban az adózásnak ily módon való rendezése, mely hitsorsosainknak más felekezetűekkel szemben még mindig aránytalan megterheltetésével jár, de legalább elvisel hetőségénél fogva az egyént, mint adóalapot tönkre nem teszi és ez állami érdek is: szükségleteink fedezésére fedezetnek még távolról sem elég. Ugyanis a mi további szükségeink így állanak : 2. Az egyházi közigazgatás költségeire. Eddig egyházi közigazgatásunk költségeit, — a melyből fedeztettek az egyházkerületeken és egyházmegyéken alkalmazott összes tisztviselők, püspökök, esperesek„ jegyzők, pénztárnokok, szóval az összes alkalmazottak tiszteletdíjai, az egyházi és iskolai látogatások, az egyházkerületi és egyházmegyei gyűlések tartásának stb. összes költségei, — egyéb alap hiányában, közigazgatási költség czímén, az egyháztagokra lélekszám arányá ban kivetett egyházi adóból fedeztük. — Az eképen kirótt közigazgatási költség súlyos, sok helyütt majdnem elviselhetetlen teherként nehezedett az egyházak és iskolák fenntartására már különben is aránytalanúl nagy egyházi adóval megrótt egyháztagokra. És bár világi dignitáriusainknak még kész kiadásait is csak részben tudtuk honorálni, maguknak a sok helyen lelkészi fizetéssel is nagyon csekélyül dotált egyházi tisztviselőknek olyan szerény, jelentéktelen tiszteletdíjat juttatott, a mely állásukkal s az általuk végzett munkával arányban nem állott, ahhoz méltó nem volt. Miért is az eddigi méltánytalanúl terhelő gyakorlat teljes megszüntetésével, az egyházi közigazgatási költség, mint egyetemes egyházunk elsőrendű közszükséglete, nem az egyháztagokra kirótt egyházi adóból, hanem állami dotáczióból fedezendő; — és pedig olyan módon, hogy a magyarországi két protestáns egyház minden tagja után 20—20 fillér adassék állami dotáczióképen a két protestáns egyház főhatóságának.
