A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1903-1904.
1903. december 8-11.
38 1903. ÉV 16—17. Az engedély kieszközlésére az elnökséget kéri fel, azzal a felhatalmazással, hogy az enge dély megnyerése után tegyen kellő időben intéz kedéstaz egyházkerületeknél, a zsinati képviselők megválasztása s a választások megtörténte után, e képviselőknek a zsinatra meghívása iránt Felkéri és megbízza Hegedűs Sándor egyházkerületi főgondnok urat, hogy Budapest székes fővárosban, az itt székelő hatóságoknál tegyen lépést a zsinat gyűléseinek megtartására alkalmas helyiség kieszközlése iránt s az eredményről az. elnökséget értesítse. 30. Jelen konventnek elnöki megbízásból Sass Béla konventi jegyző által Debreczenben, deczernber hó 5. kelettel közzétett és tizenegy pontból álló tárgysorozata kimeríttetvén, elnök az érdemleges tárgyalásokat befejezetteknek nyilvánítja s az utolsó ülés idejét holnap (deczernber hó tizenegy) délelőtti 10 órára azzal a megjegyzéssel tűzi ki, hogy ennek egyetlen tárgya a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése lesz. 31. Az érdemleges tárgyalások berekesztése után Antal Gábor dunántuli püspök odaadó ragaszkodás hangján tolmácsolja az egyetemes konvent tagjainak Kun Bertalan püspök és báró Bánffy Dezső egyházkerületi főgondnok iránt táplált tiszteletét s reámutatván a gondviselés ama különös kegyére, hogy korszakos átalakúlás küszöbére jutott magyar reformált egyházunk kormányrúdja mellett a nagynevű ősök méltó utódjai állanak, kiket magyar reformált egyházunk egyetemének osztatlan tisztelete, odaadó bizalma s lelkesedése környez: a tanácskozások bölcs, tapintatos és szakavatott vezetéséért meleg hangon fejezi ki a konvent tagjainak hálás köszönetét és ama benső óhaját,, hogy anyaszentegyházunk bölcs vezérei, Isten oltalmazó kegyelméből, a befejezés és szerencsés megoldás révpartjába terelhessék az általuk annyi nemes ügyszeretettel fölkarolt nagy reformműveket Majd miután Kun Bertalan püspök a konvent tagjainak emez elösmeréséért és ragaszkodásáért az elnökség nevében hálás köszönetet mondott, a Budapestre 1903 deczernber hó nyolczadikára összehívott egyetemes konvent ötödik ülése Kun Bertalan püspöknek, mint a konvent egyházi elnökének bensőséggel teljes hálaimájával berekesztetett.