A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1902.

1902. április 29-30.

ÁPRILIS HÓ. 3 — 4. 3. Kun Bertalan egyházi elnök elnöki megnyitóbeszédével kapcsolatban egyetemes konventünk mély meghatottsággal veszi tudomásul azt a pótolhatatlan veszteséget, a mely magyar reformált egyházunkat, hazánkat és a magyar szabadelvüség szent ügyét Tisza Kálmán konventi világi elnöknek, anyaszentegyházunk bölcs vezérének, legerősebb oszlopának és rendületlen oltalmazójának Budapesten f. évi márczius hó 23. történt elhunytával érte s e gyászos alkalomból veszteségének fájó érzetével tekinti át a a Tisza Kálmán közéleti fényes pályafutását, melyben mintegy az irás szavainak magyarázatát látja: „az igazak ösvénye olyan mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz a teljes délig

:\ 1 S midőn az ő önzetlen és törhetlen jellemét, melynek szoborszerű alakján a nemes kedély zománcza olyan feledhetetlen gyöngéd szinjátékban rezeg, szeplőtelen magyar hazafiságát, hajthatatlan protestáns öntudatát és szabadelvüségét, melyeknek az ő kérlelhetetlen kötelességérzetével párosult összhangja magyar hazánk történelmére letörölhetlen jelleget nyomott s a magyar protestantizmusnak, a magyar nemzeti ügy elválhatlan szövetségesének eszmevilágával hazánk történetének ujabb korszakát megtermékenyítette — a gyászoló család részére is megküldendő jegyzőkönyvének lapjain megörökiti s az ő dicsőült emlékének az elösmerés és kegyelet örökzöld koszorúját nyújtja : Tisza Kálmán nevét a gondviselés iránti buzgó hálának érzetével adja át magyar hazánk s a magyar protestantizmus történelmének 4. Az elnöki megnyitóbeszédnek néhai Szilágyi Dezső egyházkerületi főgondnok, a magyar közélet méltó büszkesége emlékezetével foglalkozó szavaiból egyetemes konventünk ismét csak mély gyászszal értesülhet magyar reformált Sionunk drága fiainak s bölcs kormányosinak elvesztéséről, „a kik becsesek valának, miként a színarany".

2 Szilágyi Dezső nagy nevének, anyaszent 1 Példabeszédek 4., 18. 2 Jerem. Siralm. 4, 2.