A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1902.
1902. április 29-30.
218 0) melléklet; 0) melléklet; az 51 jegyzőkönyvi számhoz. 1 Az erdélyi egyházkerület igazgatótanácsának az 1894. évi XXVII. t.-cz, revisioja tárgyában kelt fölterjesztése. Főtiszteletű és Méltóságos Püspök úr! Az 1894. évi XXVII. t.-cz. rendezi felekezeti középiskoláink tanárainak nyugdíj ügyét, de részint előre alig láthatott nagy terhekkel rója meg felekezeti középiskoláinkat, részint a tanárok nyugdíj-igényeit méltánytalanúl megrövidíti. A törvény 6. §. elrendeli, hogy a törvény életbeléptetése után mathematikai mérleg készítendő s ha a mérleg a jövedel mek apasztását megengedi, bizonyos előre megjelölt befizetések mértéke lejebb szállíttatik. De épen a jelentéktelenebb jövedelmi forrásokat jelöli meg a jelzett szakasz s némely valóban túlterhelő bevételi forrás és sérelmes szakasz e szerint változhatat lannak tekintendő. Feltétlenül szükségesnek tartjuk s kérjük, hogv a főtiszteletű egyetemes konvent már most hívja fel a vallás- és közoktatásügyi kormány figyelmét a törvény néhány sérelmes pontjára s egyidejűleg vélemény nyilvánításra szólítsa fel az egyházkerületeket, hogy a beérkezett vélemények alapján már a legközelebbi évben kérelmet intézhessen a főtiszteletű konvent Magyarország törvényhozásához a törvény megfelelő módosítása érdekében: A vallás- ós közoktatásügyi miniszter úrnál az általános tájékoztatáson kívül az volna a mostani kérelmezés czélja. hogy a két év múlva bekövetkezendő törvényrevisio idejéig az általunk felhozandó kérdéseket és kéréseket is tétethesse részletes tanulmányozás tárgyává. Óhajtandó a törvény olyan módosítása, hogy a theologiai akadémiák, valamint a középiskolák rendes ének-zene tanárai vétessenek fel a nyngdíj-intézet kötelékébe. Az ének-zene tanárokra vonatkozó kérésünket hathatósan támogatja az a tény, hogy ev. ref. középiskoláinknál az ének rendes tantárgy, nevelésünk ezen fontos tárgyának csak úgy adhatjuk meg a kellő súlyt, ha rendes tanárokkal taníttatjuk, de más módon nem oldhatjuk meg nyugdíjaik kérdését, mint az 1894. XXVII t.-cz. keretében, mert a szövetkezeti alapon lehető megoldást épen ez a törvény lehetetlenné teszi. 1 Lásd az első részben a 88. lapot.
