A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1902.

1902. április 29-30.

14 1902. ÉV 15. végül a dunántúliban (17,033'92) 69 K. 59 f. csökkenés mutatkozik. A csökkenés tebát mindenütt jelentkezik, bár egyelőre kicsiny összegben (tiszáninnen a legnagyobb), csak a tiszántúli kerület mutat emelkedést és pedig 3980 K. 61 fillérrel, eddigi kirovásának közel 6°/

0-ával A kirovás és a befizetések viszonyát illetőleg az egyes egyházkerületek a következő képet nyújtják: Erdélyben most 85°

0; Tiszántúl ugyanannyi; Tiszáninnen 98"/

0 : Dunamellék 86% és Dunántúl 91°/

0, a mely százalékok jelentékenyen kedvezőbb színben tüntetik fel a közalap ügyeinek egyházmegyei és kerületi administratióját, mint a hogyan azt a hátralékokkal történő összehasonlítás mutatja. Minden hátrálék nélkül terjesztették be főtabelláikat Erdélyből a kolozs-kalotai, a görgényi, az erdővidéki, az orbai és a kézdi; Tiszántúlról a bihari; Tiszáninnenről az alsó- és felsőborsodi, a tornai és az alsó-zempléni; Dunamellékről a külsősomogyi ; Dunántúlról pedig a barsi, az őrségi és a tatai egyházmegyék. Reformációi perselypénzben, illetőleg tőketermészetű küldeményekben az 1900. évi főtabellák összesen 1855 K. 04 fillért tűntetnek ki, a mi az 1899-ben ily czimen beküldött 188& Korona 57 fillérnél 30 K. 53 fillérrel kevesebb. Perselypénzben a legnagyobb összeget most is a dunamelléki egyházkerület szolgáltatja 783 K. 19 fillérrel. Perselypénzt nem küldött az egyházmegyék közül: a görgényi és a felsőborsodi, a püspöki vizsgálat alatt álló egyházakból pedig Kolozsvár és Marosvásárhely. A sok sürgetésnek ime mégis meg lett az örvendetes eredménye, mert most már a 65 közalap-kezelő közegből csak 4 van, a mely az Egyházi Törvények ide vonatkozó rendelkezéseit még mindig nem veszi figyelembe. Reméljük, hogy jövőre már a most emiitett egyházmegyék és egyházak is eleget teendenek ez irányban való kötelességeiknek is. II. A jelentő-ívekről. A jelentő-ívek pontosan és a kezelési szabályoknak megíe lelőleg állittatnak ki s beküldésük is a kellő időben történik; alig fordúl elő az egész év alatt két-három eset, a mikor egy-egy eltévedett, vagy elmaradt jelentő-ívet reclamálni kellene, ez is csak a közalap-kezelők esetleges változásánál válik szükségessé. A midőn a jelentő-ívek alapján készített s a tizenkilenczedik pénztári évről szóló főkönyvet, mint jelentésünk II. számú mel-