A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1900-1901.

1900. április 24-27.

ÁPRILIS HÓ. 71 — 73. 95 vári szeretetház kérdésében még 1898-ban fölterjesztett javaslatához és kéréséhez ragaszkodik s kéri ennek érdemi tárgyalás alá vételét és eldöntését A tiszántúli egyházkerület keblileg óhajtja e kérdést megolüandónak és megoldhatónak, mert az erdélyi ref egyházkerület által tervezett szeretetház nagyra számított keretei, a drága telek, költséges épület, az alapból fizetett árvaatya, a tulajdonképeni gyámolitásra szolgálandott segélyösszegek egy tekintélyes összegét már előre felemésztik, mielőtt még a segélynyújtás kezdetét vehetné. Már pedig nevezett egyházkerület addig is, mig e czélra berendezendő árvaház által gyökeresen intézkedhetnék ez ügyben, kivihetőnek tartja a papi árvákról való gondoskodást, oly módon, hogy egyelőre a debreczeni és máramaros-szigeti gymnasiumoknál létező internátusokban helyeztessenek el a papi árvák. Fentartásukra szolgáland az egyetemes gyámintézet által részökre nyújtandó évi 50 frt, s az illető egyházmegye, melyből az árva felvételre ajánltatik. kiegészíti ez összeget 75 frtig, mely összeg a jelzett gymnasiumok internátusában egy növendék fentartására elégséges. A dunántúli ref. egyházkerület, a mig egyrészről örömmel üdvözli a kolozsvári szeretetház nemes czélú intézményének felállítását, mégis másrészről, tekintettel arra, hogy az egyházmegyék nyilatkozatai szerint, a lelkészek alig lehetnek azon helyzetben, hogy hajlandók legyenek ezen intézet czéljaira újabb évi 2—2 frt adóterhet magukra vállalni, s tekintve, hogy ez egyházkerület lelkész tagjai a fenti intézet czéljaira kibocsátott sorsjegyek megvásárlása által az intézet gyarapításához különben is hozzájárúltak, s tekintve végre, hogy az egyházkerületi lelkészek árváinak elhelyezése, a balaton-füredi szeretetházban kisebb áldozatok mellett eszközölhető, mint a kolozsvári szeretetháznál: mindezek alapján kimondja a dunántúli egyházkerület Pápán, 1898. szept. 22-én tartott közgyűlésében, hogy sem az egyházkerületnek, sem ezen kerület megyéinek nincsenek olyan alapjaik, a melyekből a különben nemes czélra segélyt nyújthatnának, — és hogy sem az egyházkerületi lelkészek, sem az egyházmegyei gyámoldák a kolozsvári szeretetház költségvetésében feltűntetett új terhekkel meg nem róhatók. A tiszáninneni ref. egyházkerületi egyházmegyék mindenike azt a jelentést terjeszti be a nevezett egyházkerülethez, hogy e czélra felhasználható alapitványaik nincsenek, s bár magának a nemes czélú intézménynek létesítését helyeslik, de ahhoz, hogy a sok oldalról igénybe vett lelkészek az intézet fentartására évenként 2—2 forinttal rovassanak meg, hozzá nem járúlhatnak. Minek folytáu nevezett egyházkerület 1898. szeptember hóban Jánosi-