A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1899_jun_14.

1899. július 14.

JUNIÜS HÓ. 10. 25 három év alatt a jogtudományokban elegendő ismeretet szerezni magának. Az említett államok példájára tehát a tanfolyam tartamának korlátozása tekintetében nem hivatkozhatunk, s még ha hivatkozhatnánk: akkor sem szolgálhatna ez a példa argumentumul a hét félév mellett, mely eredetére nézve egy, tanügyi szempontból — Nagyméltóságod beismerése szerint is — képtelen kedvezmény volt s mely már ennélfogva sem képezheti a végleges reform alapját. Ha a védkötelezettségöket teljesítő joghallgatók mégis kedvezményre tarthatnak igényt: legfölebb a gyakorlatra szánt időből lehetne nekik egy félévet elengedni, miután ezt fokozottabb szorgalommal pótolhatnák, mig ellenben a ked vökért megrövidített elméleti oktatás a mint eddig megboszúlta magát rajtok is, meg azokon is, a kiknek hozzájok kellett alkalmazkodniok, jövőre sem lenne ez másképen. Abban az esetben, ha Nagyméltóságod az általunk ajánlott nyolcz féléves tanfolyamot elfogadná: a jelenleg érvényben levő két alapvizsgálatot sem kellene megszüntetni, mert ebben az esetben a tulajdonképeni jogászi képzésre, jelesül az államvizsgálat tárgyaira nem maradna kevesebb idő, mint a mennyit a joghallgatók az alapvizsgálatok előkészítő tárgyaira fordíthatnak. A két alapvizsgálatnak egy alapvizsgálattal való helyettesítése még ha talán valamivel többet nyújtana is a joghallgatóknak azokból az előnyökből, melyeket a Nagyméltóságod által idézett 1848: XIX. t-cz.-ben megállapított tanszabadság akart biztosítani a számukra: már ezen hatásánál fogva sem mutatkozik czélszerűnek, sőt éppen erre való tekintettel nem tartanok helytelennek a jelenleg gyakorlatban levő vizsgálatok számát még egygyel szaporítani oly módon, hogy minden iskolai év végére essék egy vizsgálat. A politikai átalakúlás korában, a midőn még az eszményeknek talán nagyobb keletük volt, mint manapság — joggal eldicsekedhetünk vele — épen a mi körünkből emelték fel egyesek szavukat a tanszabadság megvalósítása érdekében. Br. Vay Miklós, a protestáns egyháznak évtizedeken át egyik vezéralakja s a protestáns közvéleménynek mindenkor egyik legilletékesebb tolmácsa, 1865-ben a meggyőződés hevével hirdeti, hogy az akadémiai tanpályán a tanúlás nem erőszakos rákényszerités, hanem szabad választás dolga; hogy a tanári előadás nincs fél vagy egész esztendei kurzushoz kötve, hanem a tudomány fejlettségéhez, mai álláspontjához képest szabadon hagyva, minden egyéb korlátok fölszedésével, mint melyeket az ismeret maga vet magának; hogy a , tanár a tudomány fegyverével és az előadás szabatosságával igyeEgy alapvizsgálat. Tanszabadság.