A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1899_jun_14.

1899. július 14.

18 1899. ÉV 1.3—14. 10. Egyetemes tanügyi bizottságunk, május hó 29-én tartott üléséből, folyó évi áprilisi konventünk 43. jegyzőkönyvi száma értelmében, bemutatja a jogi szakoktatás reformja tárgyában a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézendő feliratának véglegesen megállapított következő szövegét: „Nagyméltóságú Vallás-és Közoktatásügyi Miniszter úr! Az elméleti jog- és államtudományi államvizsgálat tárgyában készített s velünk közlött törvényjavaslat-tervezetre midőn észrevételeinket — négy jogakadémiánk tanári kara véleményének meghallgatása és figyelembe vétele mellett — az alábbiakban megtesszük, megragadjuk egyszersmind az alkalmat, hogy Nagyméltóságodnak a jogi szakoktatás színvonalának emelése érdekében kifejtett buzgalmáért, a magyarországi evangélium szerint reformált egyház részéről, annak képviseletében, a legteljesebb elismerésünket fejezzük ki. A mi egyházunk, mint a magyar nemzeti közművelődésnek egyik tényezője, évszázadok óta gondos ápolásban részesíti a közoktatás minden ágát s a törvény által biztosított önkormányzatára támaszkodva, ugy a népoktatási intézetek és középiskolák, mint a felsőbb iskolák felállítása és fentartása tekintetében a többi iskolafentartók közt mindig előljárt, és nemcsak hogy fölvette velők a versenyt, de erejét meghaladó áldozatok árán bizonyos tekintetben túl is szárnyalta őket. Ennélfogva azt hisszük, a mi egyházunknak megvan hozzá a jogczíme, hogy az államkormánynak a közoktatás érdekében tett minden lépését figyelemmel kisérvén, azokra nézve véleményét nyilvánítsa s azzal a tisztelettel, valamint azzal az őszinteséggel, melylyel az alkotmányos kormány iránt mindenkor viseltetett, észrevételeit megtegye. Az előttünk fekvő törvényjavaslat-tervezet, tárgyánál fogva, a mily nagyfontosságú az egyetemes nemzeti kultúra szempontjából, ép oly közelről érdekel különösen bennünket ev. reformátusokat. A paritás elvénél fogva, mely egyházalkotmányunknak egyik sarkelvét képezi, az egyházias szellemű világi elem tevékeny, odaadó közreműködése nélkül a mint egyházi közigazgatásunk gépezete szükségképen felmondaná a szolgálatot, egyházi intézményeink sem kerülhetnék ki az elsorvadás veszélyét. S ha ez igy van: ebből természetszerűleg következik, hogy gondoskodnunk kell olyan tanintézetek fentartásáról, a hol a fiatalság magába sziván azt az igazi, hamisítatlan protestáns szellemet, mely nem a felekezeti kizárólagosságban, hanem egyrészről saját hitelveink és intézméA prot. jogakadémiák múltja, jelentősége.