A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1893-1907.

1905. novemnber 7-10.

NOVEMBER HÓ. 11. 7 Báró Bánffy Dezső, mint az egyetemes konvent világi elnöke, a megjelentek szíves üdvözlésével az ülést megnyitván, őszinte részvéttel jelenti, hogy Kun Bertalan püspöknek, egyetemes konventünk egyházi elnökének odaadó buzgalmát, kitartó tevékenységét és gazdag tapasztalatait ezúttal nélkülözni vagyunk kénytelenek, minthogy gyöngélkedése öt a konvent tanácskozásairól távoltartja. E jelentés után világi elnök a társelnöki szék elfoglalására, mint hivatali korra legidősebb jelenlevő püspököt, Antal Gábor dunántúli püspököt kéri föl. 2. A társelnöki széket elfoglalt Antal Gábor dunántúli püspök napirend előtt igaz kegyelet-sugallta beszédben tolmácsolta annak a nagy veszteségnek érzetét, mely a magyar protestantizmust s a magyar nemzeti közművelődés ügyét Szász Károlynak, a dunamelléki egyházkerület nyugalmazott püspökének folyó évi október hó 15-én Budapesten, történt elhunytával érte: ..Fötiszteletü és Méltóságos Konvent! Mielőtt a mai napra összehívott ev. ref. konventi ülésünk tárgysorozatában kitűzött ügyeink feletti tanácskozáshoz fognánk, az érdemet mindenkor megillető tisztelet és kegyelet kötelességünkké teszi, hogy kifejezést adjunk azon mély fájdalomnak, amelyet egész magyarhoni ev. ref. egyházunk annak a férfiúnak elvesztése miatt velünk együtt érez, a ki bár. az egyház, a a haza és a magyar nemzeti közművelődés érdekében félszázadon keresztül kifejtett ernyedetlen, fáradhatlan és buzgó tevékenységben a végső határig felhasznált testi-lelki erőinek aláhanyatlása folytán már az utóbbi három évben visszavonúlt az egyházi közélet teréről, de a ki egy hosszú életen keresztül ev. ref. egyházunk javára annyit fáradozott és dolgozott, hogy úgy a részrehajlatlan történelem, mint a hálás utókor mindenkor magyar ref. anyaszentegyházunk ügyeinek leghűbb és legkiválóbb munkásai között fogja emlegetni nevét.