A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1893-1907.

16 világi elnökünket, hogy eszközölje ki a magyarországi egyházak hozzájárulását a Társulat 100 éves fennállásának emlékére rendezendő ünnepélyekhez. A konvent el is rendelte, hogy 1904. márczius 6 ik napján, hazánk összes egyházaiban istenitiszteletek tartassanak s ugyanakkor, a „Társaság" alapjára gyűjtés is eszközöltessék. (1903—48. i) 5. p.) Elnöki jelentés szerint ez isteni tiszteletek megtartattak. Biblia fillér czimén 9352 K és 95 fillér (azaz 389 font és 19 silling) gyűlt be s küldetett el Köszönetét a társaság titkára tolmácsolta. (1904. juniusi konvent 76. sz. 6. d) p — s az 1904 novemb. konvent vonatkozó adata szerint.) 2. Az állam irányában képviselte a konvent egyetemes egyházunkat az előfordult vallássérelmi esetekben, az egyházi adó behajtása körül, illetve az egyházi tőrvények 5. §-ának végrehajtása tárgyában, a lelkészi fizetés kiegészítésre vonatkozó 1898 évi XIV. t.-cz., a tanári nyugdíj, a tanítói korpótlék s a középiskolák állami segélyezése iránt felterjesztett szerződések, valamint a felsőbb oktatás rendezése s előkészítése körül felmerült teendőkben. a) Vallás-sérelmi eset több jelentetett be a konventhez. A legtöbb esetben azonban vagy felszereletlen volt a felterjesztés, vagy sérelem nem volt megállapítható, vagy nem tétetett meg az a lépés, melyet elvül állapított meg a konvent, hogy t. i. első sorban az egyház lelkésze, vagy egyházmegyei hatósága tette volna meg bűnfenyítő úton a megtorlás iránti intézkedést s csak ha ez úton elégtételt nem nyert, terjesztette volna a konventhez a konkrét esetet. Felírat ment a minisztériumhoz a horvát-szlavonországi vallássérelmi ügyben (1894—20. sz ) A bábák keresztelése ügyében (1901. ápril 63. sz. I) pont, 1902. ápril—május 43. sz. k) pont) a m.-peterdi szórványban előfordult bérmálási ügyben (1903 - 51.3.p.),az „erdélyipüspök" czím kérdésében (1900—60. sz. f) p. Válasz 1901—63. sz. b) p) b) Az egyházi törvények 5. §-ának értelmében, az állami assistentia igénybe vétele körül felmerült nehézségek tisztáztattak. Felírat ment e tárgyban (1893 — 39. sz. kv.) azon kérelemmel, hogy a hatóságok a törvény végrehajtására útasíttassanak. A miniszter 34,765 — 1893. sz. a válaszol; tudatván, hogy félreértés folytán tagadta meg az assistentiát a szolgabíró és alispán, amennyiben az 5. §. ellenében a 230. §-ra hivatkozott. Utasította tehát az illetőket, hogy a végrehajtás iránti megkeresést ne útasítsák vissza, legfeljebb fügeszszék fel addig, míg az egyházi felsőbbségtől érdemleges választ kapnak. Majd azon felmerült alkalomból, hogy némelyik hatóság bírálat tárgyává