A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1890-1894.

1891. április 7-12.

ÁPRILIS HÓ. 11. 15 missziói ügynökségek képviselői tartották gyűléseiket, szövetségünk megannyi különböző tagozatai által támogatva, azon czélzattal, hogy ott egy benszülöttekből álló presbyterián egyház alakittassék. Semmi nehézség nem merült fel sem az egyesülés hittani alapjára, sem a kormány-formára nézve, esak az nincs még megoldva, vájjon a tervbe vett egyesülés természete szövetkezési vagy szervileges legyen. Hasonló jellegű mozgalom indult meg Chinában, a hol szövetségünket alkotó nyolcz egyház missziója működik. Itt is létrejött az egybehangzás tan- és kormány-formára nézve, még csak a felett kell dönteni, vájjon az egész Chinára nézve egy vagy két egyháztest szerveztessék, t. i. külön északi és külön déliChina számára. E kérdés egyébiránt pusztán részleti s kétségtelenül nemsokára kielégítő elintézést nyerend. A chinai mozgalom fontossága az egyesülés érdekében jobban méltányolható, mihelyt tudomásul veszszük, hogy jelenleg délkeleti Chinában két benszülött eredetű s önmagát fentartó egyházmegye létezik, melyek, mint önálló egyházak, a református egyházak szövetségébe beléptek volt. Szövetségünk rokonszenvvel emlékezhetik meg, különösen most, Japánról. A számerőben gyors növekedést vett benszülött presbyteriánusok társadalmi helyzete, érdeme és értelmisége elismerést nyert, többen közülök az ország ujabb politikai rendszere alatt kiváló és felelősségteljes állásra emeltetvén. Utóbbi zsinatjokon ezen hitrokonok kiválólag nyilatkoztatták óhajukat, miszerint egyházuk megkülönböztetve japáni legyen, saját egyházi ügyeiknek vezérlését és ellenőrzését önkormányzatilag intézvén. E fontos egyház jövő fejlődése, missziói tevékenysége, lelki életének gyümölcse és növekedése, azon befolyásnál fogva, melyet vezértényezőként gyakorol kétségtelenül egész keleten a keresztyénség elővitelére : szinte méltó tárgyául szolgál fohászunknak. Ezek azon mozgalmak, melyekre a keleti ág (sectio) befolyt. Igyekezett ily módon előmozdítani a keresztyéni egységet, a kölcsönös segítést és a testvéri közreműködést azon egyházak közt, melyeknek előmozdítására áll fenn szövetségünk. Örvend a történtek felett, de belátja, hogy még sok tennivalója van; mert minél inkább terjed egyházaink által az egység szelleme, annál erősebb szüksége áll be a szorosabb együttműködésnek. Szövetségünk „külmissziói bizottsága" azon forró óbaját fejezte ki, hogy minden egyház szenteljen időt a külmissziókért tartandó egyesitett közimádkozásra. Javaslatára tisztelettel kérjük a főtiszteletü hatóságot, ajánlaná a hatósága alatti gyülekezeteknek, hogy a november 24, keddel kezdődő héten különleges imádkozással emlékeznének meg, kérvén a kűlmisszióra Isten áldását. A lefolyt év alatt a titkár idejéből nagy részt szakított szövetségünk azon egyházai látogatására, melyek az egyesült államokban