A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1877-1887.

1879. szeptember 10-13.

31. 19 költség útalványoztatnék; továbbá, ha a jelenlegi convent kimondana legalább annyit, hogy belátja egy egyenes missiói társulat alakulásának szükségességét, s szívesen veszi az ez érdekben teendő fáradozást, s ajánlj a a magyar protestáns egyházközségek pártfogásába. A mi Czelder Mártonnak e 1 s ö kérését illeti, azt ezen convent sem ajánlatosnak, sem keresztülvihetönek nem tartja, s így nem is teljesítheti; egyrészről azért, mert az ellenkeznék az erdélyi egyházkerület azon jogával, melyet neki az 1873-dik évi egyetemes értekezlet megadott, s mely jognál fogva az összes missiói ügyek kezelését és az azok körül szükséges intézkedések megtételét ö reá bízta; másrészről ez oly ujabb teherré válanék a missiói pénztárnak különben is csekély jövedelmére nézve, mely egészen lehetetlenné tenné az erdélyi igazgató tanács azon tervének keresztülvitelét, melyet a missiói lelkészi állomás szervezésére vonatkozólag megállapított s melyet egyetemes értekezletünk is helyesnek talált és elfogadott. Szívesen fogadja azonban a convent a kérelem második részében fölvetett, az egyetemes missiói társulat alakulására vonatkozó gondolatot, s midőn ez eszmét előlegesen is az egyházkerületek buzgó támogatásába, anyagi s erkölcsi pártfogásába ajánlja, egyszersmind egy küldöttséget nevez ki Pap Gábor, Gróf Ráday Gedeon, Filó Lajos, Kis Áron és Baksay Sándor urak személyében, azon megbízással, hogy majdan terjeszszenek egy részletes javaslatot a convent elé, arra vonatkozólag : miként lehetne ez eszmét lehető legjobb sikerrel megvalósítani s reformált vallás-erkölcsi életünk emelésére nézve lehetőleg gyakorlativá tenni? 31. Indítványba tétetett, hogy József fóherczeg ö fensége, körútja közben, a mai napra, tanácskozásunk helyére, Debreczenbe érkezvén, illő, hogy ez alkalomból a convent is kifejezze, a magyar reformált egyház nevében, hódoló tiszteletét, legmagasabb személyisége iránt; ki a protestántismussal is oly bensöleg össze forrott, magyar nemzetiségünk iránt való szeretetének, annyi hálára méltó jeleit tanúsította s kinek hazai véderönk fejlesztése körül is oly magas érdemei vannak. Ez indítvány a legnagyobb örömmel fogadtatott s conventiink legmélyebb hódolatának, ö fensége előtt való tiszteletteljes kifejezésére, konventi elnök ur vezetése mellett , a jelenlevő püspök és fögondnok urakon kivül : Beöthy Zsigmond, Takács János, Mólnár Aladár, Szentpéteri Sámuel, Fejes István, Antal Gábor és Tóth Sámuel urakból kinevezett küldöttség kéretett fel. 2*