A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1877-1887.
1879. szeptember 10-13.
A* 31. 33. tek szintén bizonyos határidő alatt azokra vonatkozó véleményeik beterjesztésére. Tiszteletteljes jelentésünk után mély tisztelettel maradtunk a Fötiszteletü és Nagyméltóságú Conventnek • alázatos szolgái : Kun Bertalan, Nagy János, Horthy István, Fejes István, Szász Domokos, Tóth Sámuel. A küldöttségi javaslat több oldalról történt megvitatás után elfogadtatott; s az egyetemes convent, annak értelmében, fölhívja a még nem nyilatkozott két egyházkerületet, hogy a zsinati előmunkálatokat legközelebbi gyűléseiken tárgyalva, azokra vonatkozó észrevételeiket jövő 1880-dik év junius haváig, conventi elnök úrhoz, mindenesetre terjeszszék be; hogy a majdan egybehívandó egyetemes convent, az egyházalkotmány tervezetet és törvénykezési rendtartást, mind az 5 egyházkerület nézetének és véleményének ismerése után állapithassa meg, mint a zsinatra terjesztendő tervezeti javaslatot. 21. Mocsáry Lajos ur a tiszáninneni egyházkerület egyik képviselője, a maga részéről az előbbi számban foglalt bizottsági véleményhez, melyet a conventi képviselők nagy többsége elfogadott nem járulhatván : kijelenti, hogy a legközelebbi zsinat szervezetére s az iskolaügy rendezésére vonatkozó tervezetek feletti tanácskozásokban részt nem vehet. Illető képviselő urnák kijelentése, kérelmére jegyzőkönyvbe vétetni határoztatott. 22. A tegnapi illésből 15. sz. alatt a legfőbb felügyeleti jog kérdésében, a kormány eljárásával szemben a teendőkre nézve véleményadással megbizott küldöttség, következő határozati javaslatot terjeszt elő : Mondja ki ezen egyetemes értekezlet, hogy „Az egyetemes convent püspökeinknek és fögondnokainknak az állam föfeliigyeleti jogának gyakorlása ügyében, a kormány által közlött pontozatok tárgyában, a miniszteri értekezleten követett eljárását elimeréssel és helyeselve veszi tudomásul. A legutóbbi években fájdalommal kellett tapasztalnunk az államkormány részéről ugy egyházi, mint iskolai ügyekben az állami főfelügyelet gyakorlásának czime alatt tett több oly intézkedést, a mely nemcsak eltért az 179°/',. XXVI. t. czikkben, ö felsége számára fentartott főfelügyeletnek, ugyanezen törvényen alapuló királyi rendeletekben megszabott és joggyakorlatban megszokott módjától, de törvényekben biztosított önkormányzatunkat is érzékenyen sértette. A miniszteri pontozatokban, és az államkormánynak ezekben nyilvánult czélzatában aggodalommal ismerhetjük föl, hogy itt nem csupán egyes esetekre vonatkozott, magukban álló intézkedésekkel,
