A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1877-1887.
1886. október 18-24.
OKTOBEITHO. 65. 115 tanár közvetlen érintkezése minden egyes hallgatójával, a szigorúbb felügyelet és fegyelem, a folytonos colloquiumok, jogi szakképzés szempontjából épen oly erkölcsi fölényt biztositanak az egyetem sokkal lazább felügyelete, s fegyelme és másfélezer joghallgatónak a tanév folyamában csak nem teljesen ellenőrizetlen fejlődése fölött. A baj alapoka tehát nem ebben, hanem azon erős, azonban egészségtelen központosítási áramlatban fekszik, mely fölülről jőve, közéletünk és közigazgatásunk minden rétegébe, igy a közoktatás adminisztratiójába is lehat. Maga azon ujitás, mely az ügyvédi oklevelet a tudori diploma elnyeréséhez, mint előfeltételhez kötötte, szintén bénitólag hatott a jogakadémiák fejlődésére. De ezen több szempontból indokolható ujitás magában véve nem gátolta volna meg a jogakadémiák felvirágzását, mert a biroi-diploma elnyerésének a tudori kényszer nem előfeltétele. Legfőbb indoka a jogakadémiák elnéptelenedésének az, hogy daczára a nagy áldozatokkal történt újra szervezésnek, még mindig ugy szólván törvényen kivül, bizonytalan, függő helyzetben vannak s helyzetüknek törvényhozás utján való rendszeresítése mind eddig meg nem történt; és hogy a közoktatási kormány több alkalommal világos jeleit adta a jogakadémiák iránt való ellenszenvének és ama törekvésének, hogy az akadémiák romjain a harmadik egyetemet fölépíthesse. A helyzet ezen bizonytalansága az, mely a közönségben az érdeklődést ezen intézmény iránt leginkább megtöri. Hozzá járul ezen ingadozó helyzethez, hogy a budapesti egyetem akarva nem akarva osztozik a közoktatási kormánynak, a jogakadémiák iránt tanusitott kicsinylési taktikájában, melynek az egyetemi tanári kar fonák tanpénz rendszere is erős tápot ad. Mindezen kapcsolatos körülmények adnak magyarázatot azon különben érthetetlen tünetnek, hogy a jogakadémiákon a hallgatóság érzékeny csökkenése, épen magasabb színvonalra történt emelkedésök után állott elő. Ezek magyarázták meg, hogy mig az 187 2[ 3. tanévben a budapesti egyetemen a joghallgatók száma 1202 vólt, az 188^. tanévben 1626-ra emelkedett: addig a jogakadémiák hallgatói létszama ugyanezen arányban hanyatlott lefelé. Hogy ezen nem épen természetes hanyatlás mennyire nincs egyedül Sárospatakhoz kötve, azt a tanárikar számadatokkal igazolja; inert mig a legközelebbi 6 év alatt a fogyás Sáros-Patakon átlag 20°j 0, addig a többi jogakadémiáknál 28—57 u„-ot mutat; a mi arra enged következtetni, hogy a bajt nem helyi, hanem a fennebb érintett általános okok idézik elő. Az elnéptelenedés indokainak ekként lett előterjesztése után, az akadémiai tanárikar következő inditványokat terjeszt az igazgató tanács elé : 8*
