A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1877-1887.

1883. szeptember 12-17.

17 alapról szóló törvényt, üdvözöltük. Mindnyájan tudjuk ugyan, hogy a nagy munkához mért nagy nehézségekkel fog anyaszentegyházunk ez alap megteremtésénél küzdeni. De tudjuk azt is, hogy az eldöntött kérdés körül fölmerült nézet eltérésekkel senki törvényt sérteni nem akart, hanem az egyház iránti meleg szeretet által keltett aggodalmak nyertek azokban kifejezést. Az országos segélyalap egységének föntartása annak az uniónak megtestesülése lesz, mely a konvent Királyhágón inneni ez ülésezéseiben is kifejezést nyer s melynek jövőre is életet adni az anyaszentegyház érdeke. Tartsuk távol magnnktól a szükkeblüséget, az erősebb támogatván a gyengéket, s innen keserűséget szivünkben ki nem vivén, a szent törvény tántoríthatatlan hivei maradjunk jövőre is. Ezek elnöki zárszavai, végzé, s reméli, hogy az elvetett mag gazdag aratást hajt az anyaszentegyház javára, mind az időknek végéig!" A konvent mély megilletődéssel hallgatván s egyhangú lelkes éjjenekkel kisérvén nesztori elnöke e szavait, a következő ülés napirendjére kitűzi: az országos segélyalapra nézve az egyházkerületek által beadott további indítványokat és a bizottságok jelentéseit s ezzel az ülés, d. u. 2 órakor bezáratott. Harmadik ülés. 1883. szeptember 14. Elnökök: id. b. Vay Miklós fögondnok és Török Pál püspök. Jegyző: Filó Lajos; a szólókat jegyezte Ritoók Zsigmond. 13. Ámult ülés jegyzőkönyve felolvastatván, és helybenhagyatván: hitelesíttetett. 14, Az országos közalap kérdésével kapcsolatban, a kitűzött napi sorrend szerint, olvastatott a dunántuli egyházkerület 1883. évi juniusi közgyűlésének 50-dik számú jegyzőkönyvi pontja, mely szerint, tekintve, hogy a segélyalapra vonatkozó rovatos ivek évközben csak későn érkeztek; továbbá, hogy az egyházközségek költségvetéseiket már mind elkészítették ez évre s igy közpénztárból a segélyösszegek nem fedezhetők, az egyháztagokra pedig uj kirovások már ez évre közmegnyugvással alig vethetők ki; végül tekintve, hogy csak kanonika vizitátió alkalmával, esperesi közvetlen hatás folytán remélhető a segélyalap sikeres életbeléptetése: inditványoztatott, hogy a segélyalapra való beiratkozás csak a jövő 1884-dik évre vegye érvényét, — mely inditvány2