A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. augusztus

- 75 zsolt. 12—13. versei alapján. Előadást tartott Kovács Bálint KIE orsz. titkár: Az ifjúság nevelése címmel. 3. A veszprémi kiskör 1942. január 25*én tartotta értekezletét Vörös* berényben. A templomi ünnepélyen Szabó Géza tótvázsonyi lelkipásztor János 3, 7. alapján hirdette az igét- Hajda Gyula vilonyai lelkipásztor: Református egyházunk és a háború címmel tartott előadást. A templomi ünnepély keretében Csonka Olga tanítónő, Nagy Ella és Herczegh Ilona is résztvettek egy*egy szavalattal. A szűkebbkörű értekezletet Somogyi Zol* tán szentgáli lelkipásztor üdvözlő szavai és megnyitó beszéde vezették be. Kovács Vince papkeszi lelkipásztor: A lelkipásztori család hatása a gyüleke* zeti életre, Tantó István veszprémi ig.*tanító: Család és iskola címmel tar* tott előadást. Az értekezlet Kuthy József záróimádságával ért végetA veszprémi ref. egyházmegye lelkészegyesülete 1942. július 21*én tartotta értekezletét Veszprémben. Ennek sorrendje a következő volt. 1. A kezdő áhítatot Németh János balatonkövesdi lelkipásztor vezette. 2. Szűcs József esperes elnöki megnyitót mondott. 3. Dr. Benedek Sándor pápai theol. tanár: A magyar református egyház külső egységének jegyei. 4. Kovács Lajos fehérvárcsurgói lelkipásztor: A református egyház és az evangelizáció. 5. Vámos Géza balatonfüredi lelkipásztor: A theológushiány egyházunk szempontjából s A lelkészi továbbképzés és a tiszántúli egyház* kerületnek e tárgyban hozott szabályrendelete. 6. Pap K. Ödön: A heves* nagykunsági egyházmegyei lelkészegyesület és egyházmegye átirata a lelkészi nyugdíjtörvény módosítása tárgyában. 7. Kuthy József hajmáskéri lelki* pásztor: Segédlelkészkérdés a magyarországi református egyházban címmel tartott előadást. Midőn a fentebbiekben igyekeztem pontos képet nyújtani az egyház* megyénk gyülekezeteiben folyt missziói munka főbb mozzanatairól, nem kerülhetem el, hogy ne szóljak röviden a teendőinkről is. Teendőink. Három mondatban foglalhatom ezeket össze. Több imát, több evan* géliumot és több szolgálatot. 1. Akár egyedül vagyunk, akár összegyülekezünk, többször emeljük fel lelkünket, mint eddig tettük, az Ürhoz, aki kegyelmesen megoltalmazott mindezideig bennünket minden veszedelem közepett, úgy hogy még mindig szabadon, sőt állami támogatással dolgozhatnak gyülekezeteink és hangoz* hátik az evangélium. Még tart a kegyelmi idő. Kevés a hála, kevés a di* csőítés. De kevés a bűnbeismerő ima is. Pedig látjuk a megkötözöttségein* ket, irtózattal tölt el bilincseink zörgése, kínos a vergődő tehetetlenségünk, de még mindig magunk akarunk holttá lett életünk csodadoktorai lenni. Még egyre a magunk kotyvasztotta csodaszerekkel akarjuk meggyógyítani magunkat ahelyett, hogy odaállnánk annak a vére alá, aki adatott a mi váltságunkra. Bűnvalló imádság Krisztus keresztje alatt. Van*e ilyen napon* ként a mí életünkben? Hallunk*e ilyent híveink ajkáról? Vagy tudunk*e róla, hogy felfakad ilyen a lelkük mélyéről csendes belső szobájukban? Kevés a kérő ima is. Hány lelkipásztor imádkozik közöttünk a másikért, kitartóan, türelemmel hordozva azt? S mikor együtt vagyunk, hányszor visszük oda az Ür elé a nehézségeit egy*egy testvérünknek, hányszor kiál* tunk a számára szabadításért? Egyáltalában szoktunk*e együtt, nem- mint lelkészek, hanem mint testvérek imádkozni, nem hivatalos formaságok közt, gyűlési programmba beillesztett imádsággal, hanem, mikor bizalmas