A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. augusztus

— 10ságok kergetése helyett a nemzeti közösség életében való építő szerepének egész lélekkel való betöltésére, a hivatástudatra, a kötelesség* és fegyelem* ismeretre, el kell vezetni a vallásosság, a tudás, a művészet, az irodalom igaz útjainak és szépségeinek meglátására, meg kell tanítani és rá kell szoktatni az egészséges önbírálatra, hogy lelkétől távol maradjon minden hiúság, minden magaimádói önteltség és a nevelés áldott munkája révén megnyíló lelkébe beleötvöződjék annak tudata és felismerése, hogy nem* csak anyagi érdekek hajszolásának élünk, hogy előjogokat nem a vak véletlen, nem az anyagiakban érdem nélkül való duskálkodás, hanem csak a komoly tudás, a közösség érdekeinek használó tehetség adhat csupán, hogy csak a kötelességtudó, a mindennap iélet kicsiny és nagy dolgaiban való szolgálatát híven teljesítő dolgozó ember értékes tagja a nemzeti élet minden közösségének, s hivatásunkat csak akkor töltjük be, ha egyéni érdekeinket habozás és méltatlankodás nélkül alá tudjuk rendelni a kö* zösség érdekeinek. Hpgy milyen fontos és mennyire halaszthatatlanul szükséges ez a nevelő munka: szabad legyen emlékezetbe idéznem dr. Ravasz László püspök úrnak, a mi hitünk prófétai látású fáklyahordozójának e hó elején Kecskeméten a nemzetnevelésről tartott előadása befejező szavait, — ezek szerint: »Létkérdés a felnövekvő nemzedéknek átadni azt,, mit az előző nemzedékek megszereztek s ami a jövő nemzedéket iobbá és különbbé tudja tenni. A nemzet léte legvégső fokon nem a gazdasági erőkön, ka* tonai hatalmon, politikai bölcseségen, hanem az egységes lelket, világ* nézetet és életfelfogást kialakító, s az egyénít a közösség számára, a közössé* get az egyén számára értékessé formátó nevelésen fordul meg«. Riasztó kürtszó ez a megállapítás nemcsak nemzeti, de egyházi éle* tünk minden felelős sáfára számára is, — induljunk el annak a napfölkeltét jelző ütemére, a tétlenség, vagy tehetetlenség álmát lelkűnkről elűzve, a jövőnkért érzett felelősségtudattal, az önmagunkkal való örök elégedet* lenség sarkaló erejével, a munkánk elé tornyosuló akadályoktól meg nem torpanó erős hittel s akkor a hűséges munkást mindig megsegítő jóságos Isten életté formálja és betölti nemzeti és egyházi életünk jövendő virulá* sához fűzött minden reménységünket amaz örök ígérete szerint, mely Ho* zsánnás énekeskönyvünkből mint a kijelentés bizonyossága hangzik felénk: „Bízzál, az Úr veled leszen, Se vad bosszú, se félelem Nem árt igaz ügyednek, Ő áll melléd, ha jön a vész, Megtart, a harc bármily nehéz, Pokol sem győz feletted 1" (294. d. 2. v.) Egyházmegyei közgyűlésünk a megindító, időszerű, lélek* teljes és lelkesültséggel előadott megragadó beszédért hálás kö* szönetét nyilvánította. 3. Világi elnök a jegyzőkönyv vezetésére felkéri Kovács Lajos lel* készi főjegyzőt, a szólni kívánók feljegyzésére Vámos Géza lelkészi jegyzőt, a jegyzőkönyv hitelesítésére Boda József és dr. Tóth Lajos köz* gyűlési tagokat. Tudomásul feljegyezzük. 4. Lelkészi főjegyző bemutatja a közgyűlésen megjelent tagok név* sorát. Jelenti, hogy az alkotó tagok határozatképes számban vannak jelen és hogy távolmaradását igazolta dr. Kenessey Pongrác, dr. Sebestyén