A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. augusztus

— 9 — nélkül a magát kiélt előzőhöz való csökönyös ragaszkodással sem az egyé* nek, sem a belőlük összetevődő közösségek nem vonhatják ki magukat, de faji és nemzeti sajátosságuk ereje szabályozhatja annak sodró áramlását, mint ahogy ennek példáit nemzetünk történelme is felmutatja, hiszen európaiságunk óta hozzánk is elérkezett a történelem minden nagyobb s a korszellemtől áthatott és irányított jelensége, amelyek áramlásai elől kitérni a magyarság sem tudott, de nemzeti sajátosságunk átalakította s •a maga által megszabott meder partjai közé irányította ezeket az áramlásokat 's a nemzeti géniusz ezen korszellemet átalakító ereje és hatása eredményezte azután, hogy annyi sorspsapás mellett is jelentős tényezői maradtunk az európai együttműködésnek s a Kárnát medencében ennek az együttműkö* désnek ma is a magyarság a letéteményese. Az bizonyos, hogy a XIX. század sok hazugságán felépült társadalmi és szellemi élet épülete roskadozóban van s ezt a roskadozó épületet a világot most rengető vihar ereje a mindenek előtt és fölöttállónak hitt saját érdekek s érdem nélküli kiváltságok megszállottjaiból álló támogatóival együtt el fogja útjából sodorni s a vihar elültével ennek helyén az új kor* szellem tisztultabb, szebb, nemesebb és emberibh társadalmi és szellemi épületének vára fog megépülni és megszületik a századforduló eltelte óta sóvárgott és vajúdó új életforma, melynek tökéletes kialakítására, — életére és minden támadás ellen való megvédelmezésére a feltörekvő új nemzedé* ket: a jövendő sáfárait és felelőseit az újkorszellem lelkiségétől áthatott, érettebb és kiforrottabb generációnak tudásával és példaadásával rá kell nevelni. Ennek a szebb, jobb, igazabb és hívőbb lelkiséget jelentő életforma kialakításánál kerül előtérbe az egyház fáklyahordozó szerepének, nevelő feladatának Ura és Királya parancsai szerint való betöltésére és »belmisz* sziói munkájának elvégzésére való örök elköteleztetése, mely munka a mai időknél sohasem volt időszerűbb és szükségesebb. A »semper reformari« elvét tagadná meg és kihívná maga ».ellen az ítéletet a magyar református egyház, ha nem vonná le a mai idők tanul* ságait s a nemzeti közösség érdekeit is mindig eredményesen szolgált nevelő munkáját a legmagasabb mértékig felfokozva nem állítaná be az új idők új feladatainak nemcsak meglátására, de azoknak életté formálására, is. Ezen a széles távlatokat átfogó munkamezőn különös gondot kell fordítani egyházközségeinknek a népiskolai végzettséggel az életbe kilépő ifjúságunk tovább képzésére és nevelésére. Ennek az ifjúságnak öntudatosodó élete, jellemének, szellemi látóköré* nek kialakulása és tágabb horizontokat is átfogni tudó készsége éppen az iskola nevelő légköréből való kiválásukra elkövetkező esztendőkre esik, az élet gonosz kísértései is ebben az időszakban kezdik meg az ekkor még minden irányban hajlítható ifjú lelkek ellen az ostromot, s ha ekkor nincs ott mellettük a szülőknek, az egyháznak — lelki erejüket és ellenálló ké* pességüket fokozó és védő keze, — könnyen prédái lehetnek a sátáni erők ostromának és ha ez egyáltalán lehetséges, csak teljesen élőiről kezdett szizifuszi munkával lesznek a tisztultabb élet: a nemzeti és egyházi közös* ség számára megmenthetők. Éppen ezzel az öntudatosodás kezdő és haladó útját járó ifjúsággal szemben kell a legmagasabbra felfokozott gondot fordítani a helyes irányú nevelésre s ezt a fejlettebb értelmű ifjúságot az iskolán kívüli népnevelés fokozottabb és áldozatosabb felkarolásával, sőt meggyőződésem szerint annak múlhatatlanul szükséges intézményesítésével rá kell nevelni a léha*