A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. augusztus

— 8 azok felé a magyar férfiak felé, kik az isteni igazságszolgáltatás kiválasztott földi eszközei voltak s ezek között elsősorban minden magyarok hős és vitéz vezére a mi Főméltóságú Kormányzó Urunk felé,, ki e szomorú és nehéz húsz esztendő alatt minden tettével és gondolatával a magyar akaratot és reménységet a legméltóbban képviselte. Ő volt az, aki a magyar élet legpróbásabb, legszomorúbb napjaiban a magyar lelkekből elűzte a kétségbeesést, ki Szegedről mai vitéz hadseregünk kis mustármagvával elindulva elhozta a feltámadás hitét szétszaggatott és kétségbeesett nemzete számára s két évtized alatt szívós,, kitartó s mindig a jövő célra néző és azt szolgáló munkával összegyűjtötte és összefogta a nemzet erőit, ki a szétesni indult országból történelmi hivatását átérző államot, a magyarból ismét nemzetet alkotott. De mélységes megindultsággal gondolunk ez ünnepi órában azokra a magyar vezérférfiakra is, kik a mi Kormányzó Urunknak ebben a munkában megalkuvást nem ismerő hűséges munkatársai voltak s ezek között a magyar nacionalista ébredés nagy harcosára: Gömbös Gyulára, az ő általa megjelölt politikai vonalat halálig való hűséggel szolgált Darányi Kálmánra, a hatalmas idegmunkával, éjt napot egyétevő szívóssággal és lelkiismeretességgel küzdött s férfiúsága legszebb idején halálba hanyatlott gróf Csáky Istvánra és akiről . .. mélységes meghatottsággal emlékeztünk : gróf Teleki Pálra, kiknek példát mutató életük áldott emlékezete nem mosódhatik el és mindig a hála virágaival fonódik körül az egymást felváltó magyar nemzedékek emlékezetében, mert fiú alig tehet többet anyjáért, mint amit ők a mi közös drága édesanyánkért — magyar hazánkért — halálig való hűséggel cselekedtek. Emlékezzünk meg még ez alkalommal és hajtsuk meg a legnagyobb elismerés zászlaját a mi szemünk fénye, a mi derék honvédségünk előtt, kik ezekben a súlyos történelmi időkben a hitet, hazát nem ismerő kemény ellenséggel szemben apáink hagyományaihoz méltó elszántsággal és helytállással vért és életet áldozva őrködnek a mi otthonaink békessége és nyugalma felett. Nagytiszteletű Egyházmegyei Közgyűlés! Cselekvő férfiaknak fényes példáit mutatja fel nekünk az isteni Gondviselés, elébünk tárja az ő kiválasztott eszközei útján végrehajtott igazságosztó ítéletének immár negyedik részletét, de a lelkünkben úgy érezzük, hogy ennek az ítéletnek még vannak előttünk a titkok fátyolával eltakart részletei, de hívő lélekkel hisszük, hogy ezekről is fellebben a fátyol s hazatér a ma még idegen uralom jármát szenvedve hordozó az a magyar föld is, melyen nekünk minden szeretetünkkel körülvett, annyi nehéz sorsot hordozó testvérünk él és hittel várja a szabadulást, visszatér, ha Isten nevelő munkáját megértve meg nem torpanunk az idők szelleme által e'énkbe szabott fejlődés útján ha megérezzük és gyakoroljuk az egymás hordozásának áldozatos és evangéliumi felelőségét, ha az élet által számunkra kijelölt őrhelyen a kötelességteljesítésben halálig menő hűséggel meg tudunk állani, ha tudunk igazi nemzeti bűnbánatot tartani, magyart a magyartól elválasztó árkokat betemetni, a szeretetben, melyre ennek a világnak ma a legnagyobb szüksége van/ egymással összekapcsolódni, ha tudjuk fenntartás nélkül követni a példát, melyet a két évtizedes szörnyű megpróbáltatáson és szenvedésen "átment, de Isten akaratából visszatért magyar testvéreink a maguk életében az egymásért való felelős-