A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. augusztus

— 51 — kötelessége, hogy elvégezze azokat a reáltantárgyakat, melyek elő vannak irva számára. S ugy meg van kötve a tanitó keze a világi hatóság által, hogy hetenként csak néhány óra áll rendelkezésére a hittani anyag elvégzésére. Annál kevésbbé van ideje arra, hogy a lélek húrjain taníthatná meg Istent dicsérni azokat a gyermekeket, akik az élő Isten képét hordozzák magukon. Ilyen körülmények között lassanként odajutunk, hogy nem lesz irigylésre méltó a felekezeti iskola, mert terhet és áldozatot jelent ugyan, de lehetőséget nem ad arra, hogy olyan gyermekeket neveljünk, kik méltó utódai lehessenek azoknak az ősöknek, kik bár jártasak voltak a világi tudományokban is, de még sem ez volt igazi ékességük, hanem az volt legfőbb dicsekedésük, hogy ők és az ő házuk népe az Urnák szolgáltak. A ref. egyháznak olyan tanítókra van szüksége, kik nem tehernek tekintik a hittantanítást, hanem drága kiváltságnak, s nemcsak azokat az énekeket tanítják, melyek a már oly sokszor kifogásolt énektanítási tantervünkben dűlt betűkkel vannak előírva, hanem a többi, szebbnél szebb zsoltárunkat és dicséretünket is, melyek szárnyakat tűznek a lélekre és oda emelik fel, hol a megváltott lelkek seregének énekébe vegyithetik hangjukat. A fizetés mértékét tekintve hasznosabbnak látjuk talán állami tanítónak lenni, de az igazi nevelői hivatás méltóságát nézve, sokkal nagyobb kiváltság felekezeti szolgálatban állni, mert itt nemcsak az emberek, hanem az élő Isten tetszését és jóváhagyását kell kiérdemelni az Ur Jézus Krisztus segedelmével. Legyen hát minden református tanitó a kicsinyek lelkipásztora, de a felnőttek előtt járó példánykép is, ki mint kántor és tanító egyformán sugározza ki magából a hitűek megtartó és felemelő erejét. Ilyen tanítók nevelhetnek olyan gyermekeket, akik boldog büszkeségei lesznek anyaszentegyházunknak, édes hazánknak, szülőknek és nevelőknek egyformán. De legyen szabad felkérnem lelkipásztor testvéreimet is, hogy több gondot szíveskedjenek fordítani az iskolára, mint eddig tették. Igaz ugyan, hogy a kicsinyek hitbeli építése egyházi törvényeink értelmében legnagyobb részben a tanítók vállaira nehezedik, de lélek és elhivatás szerint a lelkipásztornak kell ama példaképnek lenni, kinek hitéből tanítók és tanítványok mindig tudnak erőt meríteni. Tanítóink közül nyugdíjba ment az elmúlt tanév folyamán Makay Zoltán, volt veszprémi igazg. tanító. Adja a jó Isten, hogy minél tovább élvezhesse a nyugalom éveit. Helyébe Tantó István volt körmendi tanítót választotta meg a veszprémi gyülekezet, kinek munkássága elé a legszebb reménnyel tekinthetünk. Működésére Isten áldását kérjük ! Örömmel jelentem, hogy néhány kisebb szünettől eltekintve, zavartalanul folyt a tanítási munka egyházmegyénk iskoláiban. Mohán a tanító volt beteg hosszabb időn keresztül, de Istennek legyen hála, egészségét visszanyerte. A betegség időtartama alatt a mohai lelkipásztor és Szabó Ferenc okleveles tanító helyettesítette, akiknek igyekezete és a tanító rátermettsége és szorgalma úgy el tudták végeztetni az előirt tananyagot, hogy fogyatékosság nem volt a gyermekek tudásában. t Az elmúlt év őszén és az idei év tavaszán végbement nagyfonosságú országos események következtében több tanítónkat katonai 4*