A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. augusztus

— 36 — Egyházmegyei közgyűlésünk Demcsak azért, mert ez a kérdés a kebelébe tartozó tótvázsonyi gyülekezetet olyan közelről érinti, hanem különösen azért, mert magyar vidékek és magyar életek megmentéséről van szó, és mert ezáltal is támogatni akarja azt a hősies küzdelmet, amelyet nevezett helyeken különböző tényezők, Tótvázsonyban a lelkipásztor, olyan önzetlenül vívnak, teljes egészében magáévá teszi a javaslatot és kéri az egyházkerületi közgyűlési, hogy ezt az ügyet az illetékes állami fórumok előtt hathatósan képviselni, ez által az erkölcsi támogatást megadni s az anyagi segítség módját is megtalálni szíveskedjék. 66. Olvastatott a szatmári református egyházmegye közgyűlésének 85/1938. sz. határozata, mellyel csatlakozásunkat kéri ahhoz a felirathoz, amelyet iskolai terheink könnyítése céljából a kormányhoz intéz, és amelynek leglényegesebb bekezdése a következő: „Mivel azonban az 5 °/o-os kultúradónak a bevezetése nehéz kérdésnek látszik s még ma is csak a jövő reménységbeliségei között szerepel a kedélyek megnyugtatását célzó biztatással, mély tisztelettel kérjük addig is, mig az 5°/o-os kultúrádé valósággá törvényesül, méltóztassanak az egyházak adócsökkentési segélyét 100 °/o-ban folyósítani, a felemelt tanítói nyugdíjterheket a régi 24 aranykoronára leszállítani, az e címen felgyűlt hátralékokat törölni s a községek költségvetésének felülbírálását végző közegeket utasítani, hogy a községek által megszavazott iskolai segélyeket változatlanul hagyják meg a községek költségvetésében." Egyházmegyei közgyűlésünk, mivel a mi gyülekezeteink is roskadoznak a nagymérvű iskolai terhek alatt, csatlakozik a felirathoz és tisztelettel kéri az egyházkerületi közgyűlést, hogy ezen csatlakozásunkat feljebb terjeszteni szíveskedjék. 67. Tárgyaltuk a drégelypalánki református egyházmegye következő s 9/1—1938. sz. határozatát: „Sajnálattal állapítja meg egyházmegyei közgyűlés, hogy a felemelt lelkészi nyugdíjjárrulékok különösen a kisebb egyházak és a szerényebb jövedelmű lelkipásztorok költségvetését teljesen felborították. Felír a főtiszt, egyházkerületi közgyűléshez, hogy tegyen meg minden lehetőt az adósegély, a kongrua és korpótlék törvényben biztosított, egész összegben való kiutalása iránt, mert e nélkül sem egyházak, sem pedig lelkipásztorok nem tudnak eleget tenni fizetési kötelezettségüknek . . ." Az 1904. évi egyházi törvényünk alapján a ref. hívek nagymérvű egyházi és iskolai terheik könnyítése végett az államtól adósegélyt kaptak. A nagy világháború azonban anynyira megváltoztatta a viszonyokat, hogy az adósegély, bár annak egy töredékét még mindig kapjuk, teljesen megsemmisültnek mondható, különösen Dunántúl, ahol a főiskola fennállása biztosítása céljából az ország más részein fekvő gyülekezetek által is hordozott terheken kívül még külön óriási terhet, az u. n. főiskolai adót kell hordozniok gyülekezeteinknek. Lelkipásztoraink a lecsökkentett kongrua és korpótlék mellett eddig sem voltak képesek családjuk tisztes ellátását biztosítani, most pedig a felemelt nyugdíjjárulék fizetésének idején, ha csak jókor segítség nem érkezik, sok lelkészcsalád háztartásának egyensúlya felborul, nem kis ká-