A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. augusztus

— 61 — 7. sz. melléklet a 44. sz. határozathoz. Nogytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés ! A zsoltáriró szavai csendülnek meg jelentésem kezdetén ajkamon és boldogan zengem vele: „Az Urnák irgalmát örökké éneklem!" Mikor átvizsgáltam az 1937 — 38. tanév iskolavizsgálati adatait, újra öröm töltötte be lelkemet, mert arról győződtem meg, hogy jó Istenünk kegyelméből iskoláink erkölcsi értéke megmaradt azon a magas színvonalon, amelyen már évtizedek óta állott Kipróbált tanító gárdánk, mely eddig is jogos büszkeségünk volt, az elmúlt tanévben is liiven munkálkodott az egyház veteményes kertjében. Ugy látszik, már a vérükben van a becsületes kötelességteljesítés, a hivatásuknak való áldozatos odaszánás s ők most sem sajnálták erejüket és idejüket s bizva az örök Kegyelemben, dicséretreméltó eredményt tudtak elérni. Sajnos, mint mindig, a most bezáruló tanévben is voltak, kik messze elmaradtak a minden tiszteletet és elismerést kiérdemelt kartársaiktól. Azok a tanítók, akiknek gyenge volt a működésük a múltban, mintha beleélték volna magukat abba a tudatba, hogy gyengék maradnak továbbra is. Nem mutatkozik náluk haladás, javulás. Pedig hogy lehetséges a változás, élénken bizonyítja a szentantalfai iskola példája, hol tanító alkalmaztatván, a mult évi elégséges eredmény után most kitűnőre minősíttetett. Milyen öröm lenne, ha a többi elégséges osztályzatok is átváltozhattak volna, — ha nem is kitűnőre, — de legalább jelesre vagy jóra! Higyjék el tanító testvéreim, legtöbbször nem a növendékekben van a hiba, hanem az oktatókban, akik vagy elhanyagolják hivatalos kötelességeiket, vagy pedig nem tudnak olyan közvetlen módszerrel tanítani, mint az eredményes munka megkívánná. Évről-évre ismétlem, de nem győzőm mégsem eléggé hangoztatni, milyen fontos teendő az elemi iskolai tanerők munkálkodása. Akár faluról van szó, akár városról, a gyermekeik jövőjén féltő gonddal őrködő szülők sokat várnak az iskolától. Mire hat éves korukat elérik, a sok és jó tulajdonság mellett, mely annyi boldog reményre jogosítja fel a szülőket, kiütköznek a gyermekeken a fogyatkozások is. S a szülő azt várja, hogy az iskola egyrészt oktasson, tudáshoz segítse a gyermekeket, másrészt meg nyesegesse le azokat a ferde kinövéseket, melyeknek eltávolítására sok szülő gyengének érzi magát. S ki tudná leirni vagy élőszóval elmondani az édesapák, édesanyák fájdalmát, ha azt tapasztalják, hogy csak az évek múlnak, de