A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. augusztus

— 57 — tett, sőt a nem állami és nem felekezeti tulajdonban lévő községi iskolákra kétségtelen tilalmat állított fel, ebből szükségkép következik, hogy sem az állami, sem a községi tulajdonban álló egyéb középületekben sem lehet egyik vallásfelekezet jelvényét, vagy szimbólumát sem elhelyezni. Nem az autonómia körébe tartozó teremberendezési és teremdiszitési kérdésről, hanem igen fontos államérdekeket érintő s az autonómia köréből kivett kérdésről van itt szó, amiből nyilvánvaló, hogy ez a városi képviselet amely ezekkel a kérdésekkel érdemben foglalkozik és az állami törvények szellemével és pozitív rendelkezéseivel is szembehelyezkedik, egyrészt hatáskörének túllépésével járt el, másrészt pedig az állam törvényeivel jött összeütközésbe s igy határozata hatáskör hiánya miatt és törvénysértő volta miatt is. érvénytelen és semmis. A törvényhozás és az állami közfelfogás kongruens ezen állásfoglalásából szükségképpen következik, de az a vallásos és hivő ember előtt is világos, hogy ezek a felekezeti és vallási szimbólumok csak arra a helyre valók, ahol a vallásos élet nyer uj meg uj inspirációt és nem a vásári zajba, nem arra a helyre, ahol az élet fék nélkül zajlik, ahol nem mindig tisztavizii anyagi érdekek körül sokszor s szenvedélyes kifakadások hangzanak el s ahol a rohanó élet a pártos tusakodás s a napi politika esetleg obscén megnyilatkozásai s ezek által ezeknek a vallásos tiszteletre igényt tartó jelvények hordozta tiszta és szent gondolatnak a discreditálása és sárral befecskendezése is előfordulhat, melynek emlékezetét semmiféle megtorlás sem enyésztetheti és feledtetheti el annak a hivő embernek a lelkében, aki ezekre a szent élményekre vallásos érzése mélységével és áhítatával tekint. Aki a templomban, az iskolában, a családi tűzhely szentélyében és kegyhelyeken helyénvaló ezen tiszteletreméltó szimbólumok mély értelmére nevelés utján be nem idegződött, az nem hoz magával ezekbe a középületi termekbe sem több szeretetet, több könyörületet, több megértést és sok-sok ebből fakadó felelősséget, annak ezekre a profán helyekre kifüggesztett szimbólum sem fogja, — ha rendeltetésük helyén ez be nem idegződött — felelősségét fokozni és a lelkére rakódott Krisztustalan ösztönök kérgét onnan lemállasztani, az a keresztnek ezekben a középületi termekben való látásán is közönyös és cinikus marad, mert a sáfárság evangéliumi gondolatának betöltésére vonatkozó hajlandóság parányinak is hijjával van, — aki pedig a kereszt szimbolizálta érzésekkel telítve jön ide, annak a profán vitáknak ezeken a helyein nincs szüksége érzései és lelkisége fokozásául ezekre az oda nem való szimbólumokra, sőt bántónak fogja találni, hogy ezek a szentelvények, melyeket ő lelkében a minden szeretet és tisztelet érzésével vesz körül, olyan helyekre kerültek, ahol azokra nem mindenki tekint az ő áhítatos érzéseinek ezeket a szimbólumokat megillető mértékével. Az elmondottakra való tekintettel mély tisztelettel kérem a fellebbezésem tárgyában határozni hivatott felsőbb közigazgatási hatóságot, hogy Veszprém város képviselőtestületének általam most megfellebbezett véghatározatát, melyet a képviselőtestület az 1929. évi XXX. t.-c. 62. §-ában megszabottak ellenére hatáskörének előzetes vizsgálata