A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. augusztus

éppen a róla ma már lesugárzó evangéliumi szeretet fogja megértetni ugyancsak a hivő katholikus lélekkel, hogy a letűnt sötét századokban az ezen szimbólum jelezte szeretet megtagadásával használták azt fel a nem katholikus valláson lévő az ellen a magyarság ellen, mely lélekben, sorsban, szenvedésben, reménységben és áldozatban mindig egy volt nemzetével, mint vérszerint is leszármazója az itt hazát szerzett magyarságnak, mely a kereszt népévé jegyeztetett el Isten rendeléséből erre kiválasztott eszköze — az első magyar király — által és a reformáció századai előtt és után is hiven és eredményesen szolgálta a magyar nemzeti és keresztyén eszményt a kereszt külső szimbóluma nélkül is és meg fogja érteni, hogy a magyarságnak ez a része joggal látja kisebbségi sorsba szorítását egy olyan felekezeti szimbólum többségi határozattal való ráerőszakolása által, melyhez a múltnak reánézve igen szomorú és gyászos emlékei tapadnak. A nemzet-pusztitó letűnt századoknak ezek a fájó emlékei századok multán . . . századok tüntén elvégre leköltözhettek a mai református lélekben mélyen a tudat alá és nem is kívánatos, hogy onnan folyvást feljárjanak és ha mégis újra meg újra feljárnak, ezért nem a református lelkek, hanem azok felelősek, kik ezt a hazajárást újra és újra felidézik, akiknél ha a jóindulatot nem is akarjuk kétségbevonni, de feltétlenül kétségbe kell vonni a lélektani tapintatot s annál inkább ennek evangéliumi hatványát: a keresztyéni szeretet testvéri felelősségét. Azt is állította egyik felszólaló bizottsági tag ur, de magában az írásbeli indítványban is fel van hozva, hogy a legtöbb törvényhatósági és megyei város már hozott ilyen határozatot s ezek között egyedül Kecskemét városát emliti meg, ahol a református vallású polgármester kezdeményezésére történt volna ilyen határozat. Az idevonatkozó állítás ténybeli tévedésen alapul. Kecskemét városában nem a törvényhatósági bizottság határozott a kereszt kifüggesztése kérdésében, hanem a város polgármestere önhatalmúlag rendelte el a keresztnek a kecskeméti községi iskolák tantermeiben való kifüggesztését nyilvánvalóan törvénybeütköző elhatározással, mert a nem állami elemi népiskolák jog viszonyairól szóló 1907. évi XXVII. t. c. 17. §-a a tantermekben a magyar történelemből vett falitáblákon és az oktatáshoz szükséges tanszereken kivül csak Magyarországnak, az illető törvényhatóságnak és az illető községnek cimerét engedi kifüggesztetni és csak felekezeti jellegű iskolákban engedi a fentieken kivül vallási jelvények és valíáskegyeleti képek alkalmazását és kifüggesztését is. Az is ténybeli tévedésen alapul, hogy már a legtöbb törvényhatóságu és megyei város határozott volna a kereszt kifüggesztése tárgyában, a mai napig még csak Szeged, Zalaegerszeg, Szigetvár és Veszprém képviselőtestülete határozott ebben a kérdésben és pedig a túlnyomó részben római katholikus vallású lakosságú Szeged és Zalaegerszeg a felekezeti egyetértés és békesség dokumentálásának hangoztatásával az egyetemes keresztyénség szimbólumát képező sima keresztnek, Szigetvár és Veszprém pedig a corpussal ellátott keresztnek kifüggesztését határozta el. Tehát ezideig nem a városok túlnyomó többsége, hanem inkább számbeli törpe kisebbsége foglalkozott ezzel a kérdéssel, ennek a törpe kisebbségnek állásfoglalásából azonban nem lehet érvet meríteni arra, hogy ezek a már meghozott határozatok érvényesek és törvényesek — tehát követendő példák — is.