A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. augusztus

— 57 — színe elé terjeszteni. Nem törekedtem másra, mint a tények őszinte elmondására. Ügy gondolom, a megbízottak hivatása az, hogy semmit el ne hallgassanak, hanem mindent nyiltan tárjanak a felettes egyházi hatóság elé, hogy idejében meg lehessen tenni a szükséges intézkedéseket az esetleges hibák kiküszöbölésére. Most pedig elengedhetetlen kötelességemnek ismerem, hogy hálás köszönetet mondjak a Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlésnek azért a kitüntető bizalomért, mellyel munkatársaimat és csekélységemet megajándékozni kegyes volt az által, hogy elhívott Egyházunk veteményeskertjének, iskoláink munkájának ellenőrzésére. Tudom jól, nem tudtunk úgy megfelelni kötelességeinknek, amint szerettünk volna. De szolgáljon mentségünkre az a tény, hogy a jó szándék és az akarat megvolt bennünk arra, hogy minden szavunkkal és cselekedetünkkel Isten dicsőségét és Anyaszentegyházunk jól felfogott érdekeit szolgáljuk. A mi megbízatásunk ez év végével megszűnik. Szíveskedjék a Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés már ez alkalommal intézkedni arról, hogy a Tanügyi Bizottság tagjai megválasztassanak éspedig mint szabályrendeleteink előírják, az eddigi szokástól eltérőleg nem 5, hanem 6 évre, kivéve a tanügyi elnököt, akinek megbízatása az egyházkerületi szabályrendelet 8. pontjának értelmében 12 esztendőre szól. A jó Isten megáldó kegyelmét kérve veszprémi Egyházmegyénk minden egyes tagjára mély tisztelettel vagyok Magyarbarnagon, 1937. évi július hó 14-én alázatos szolgája: Szilassy Sándor s. k. tanügyi bizottsági elnök.