A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. augusztus

— 52 — Aki hiábavaló időtöltésnek tekinti a gyermeki lélekbe való alapos betekintést, sohasem jut el odáig, hogy örömöt találjon az iskolai munkában. Amely munkát pedig nem kedvvel végezünk, annak sem haszna, sem értelme nincs. A jó Istennek adjunk hálát azért, hogy egyházmegyénk tanítói között kevesen vannak olyanok, akik nem úgy töltik be hivatásukat, hogy munkájuk valóban áldásos munkának legyen nevezhető. Tanítói karunkban az elmúlt év folyamán a következő változások voltak: A nyugalomba vonult felsőörsi tanító Rásky Imre helyett Rásky Gizella oki. tanítónő működött a felsőörsi iskolában. Gyulafirátóton a rendes lelkipásztorrá megválasztott Rácz Béla oktatta gyermekeinket. Iszkaszentgyörgyön a szintén nyugalomba vonult Nagy Zsigmond helyett Pojányi Jánost alkalmazta ideiglenes minőségben az egyház presbitériuma. Papkeszin márc. 1. óta Tóth Karolin tanítónő végezte a helyettesítést. Szentkirályszabadján Varjas Sándor alkalmaztatott ideiglenes minőségben. Az 1936/37. tanévi vizsgálatok eredménye azt igazolja, hogy tanítóink csekély kivétellel a régi színvonalon állanak. 21 iskolában volt az eredmény kitűnő, 14-ben jeles, 5-ben jó, 3-ban elégséges, 2-ben pedig elégtelen. Már az elmúlt évben bátor voltam jelentésemben tisztelettel ráirányítani a Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés bölcs figyelmét arra a körülményre, hogy egyes lelkész-tanítóink nem tudnak megbirkózni a gyermeknevelés terén rájuk váró feladatok megoldásával. Megértem nehéz helyzetüket. Hiszen, ha a tanítói pályára éreztek volna elhivatottságot, bizonyára erre készültek volna elő, s ezt választották volna hivatásukká. Nem adatott meg mindenkinek a tanításra való készség és alkalmatosság. Minthogy azonban egyházi törvényeink úgy intézkednek, hogy azokon a helyeken, ahol a tanítást az ismert okok folytán rendes tanítóval végeztetni nem lehet, a lelkipásztorok kötelessége a gyermekek oktatása is, kénytelenek vagyunk velük szemben is ahoz a mértékhez alkalmazkodni, amely meg van szabva az iskolai munka elbírálásánál. Gyenge az eredmény a szentantalfai iskolában, pedig itt megvan a lelkipásztorban a jó igyekezet, csak hiányzik a tanítási készség. Látszott, hogy foglalkozott a gyermekekkel, de még sem tudta elérni azt az eredményt, melyet joggal várunk egy iskolától. Szabad legyen mély tisztelettel azt kérnem a Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűléstől, méltóztassék elrendelni, hogy e helyen a lelkipásztor mentesittessék a tanítási teendők elvégzése alól. Tudomásom szerint 800 pengő áll az egyház rendelkezésére a tanítói munka dotálására. Ha ezt az összeget egy okleveles tanító részére biztosítják, bizonyára szívesen vállalkozik aközül a sok száz állásnélküli tanító közül egy megfelelő egyén, aki aztán hozzáértéssel töltené be hivatását. De meg lenne oldva a kántorizálás kérdése is s megszűnne az az állapot, hogy nyújtásokkal, dallamtalanul énekelje a gyülekezet a mi gyönyörűséges Istent dicsérő énekeinket. Más a helyzet a tihanyi iskolában. Évek óta fájdalommal tapasztalta az iskolalátogató küldöttség, hogy e helyen a gyermekek tudása