A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus

gyógyszer sohasem hiányzott asztaláról — a vég mindközelebb jött. Pedig erősen ragaszkodott az élethez. Mindig egyedül maradó hitvesére gondolt, valahányszor az elmúlás gondolatával foglalkozott, aki maga is súlyos betegség bilincsei között vergődött. Derűs kedélye, jó humora elővarázsolták néha az alkony felé siető napot, hogy azután 1934. október 1-én végleg leáldozzon. Nemcsak volt gyülekezetének apraja-nagyja, a veszprémi egyházmegye esperesével élén, állta körül ravatalát, Veszprém vármegye és Veszprém városa is elküldték a maguk követeit, hogy az egész gyászoló közönséggel együtt igy búcsúzzanak el a kedves halottól: Isten veled, a boldog feltámadás reménysége alatt! Bakos Dezső. Tanítók életrajza. Emlékbeszéd Förköli Sándor volt szentgáli ref. \. kántortanító felett. Tartotta: Karika Erzsébet szentgáli ref. tanitónő. Ebben a mai világunkban, amely a halál nagy fekete aratásának a világa, nagyon sok tavasz kiesett az évből. Már a nagy világégés is a legkülönbeket, erőben, munkában a legértékesebbeket vitte el és amit egyéni értékben ez a nagy szelektió meghagyott, valami szomorú végzetszerüséggel egymás után viszi el ez a mostani idő és élet. Olyan formán van most is, mint ahogy Jeremiás a nagy sirató jellemzi népének fogságos helyzetét: „Feljött a halál a mi házainkba és bekopogtat a mi ablakainkon." És minden élettel, amelyik elmegy közülünk a minden élők néma, nagy utján, nemcsak egy család, egy társadalmi kör, egy életpálya, egy áldásos munkatér, hanem valamenynyien szegényebbek és kilátástalanabbak leszünk. Fájdalmas látni, ha egy bimbó pusztulón lehull az élő fáról, pedig még csak kezdet volt és lehetőség. Fájdalmasabb amikor a nyiló virág hull le, amelynek szines szirmai között ott van a termés, a látható lehetőség, az elkövetkezhető teljesedés valósággal. Ez a kép áll előttem, amikor Förköli Sándor nekrológját mondom, hogy tanitótársaimmal együtt közösen egy cipruságot tegyünk sírjára. Veszprémben született 1900. szeptember hó 30-án ref. vallású, egyszerű, de erősen vallásos szülőktől. Az elemi iskoláját a veszprémi egyházunk iskolájában végezte, itt ragadtak rá gyermekielkére a munkának és hivatás tudatának azok az élénk, erős benyomásai, amelyek mint karakterének alapvonásai rajzolódnak elibénk. A jó' öreg Száz bácsi lelke, a Balassa bácsi szunnyadó lelkierőket életre keltő, kicsiszoló és lelkesítő szavai el nem szakitható szálakkal fűzték az iskolához. Itt kaphatta az indítást, hogy Ő is a nemzet napszámosainak egyszerű, de a nemzet lelkének irányításában döntő fontosságú körébe lépjen. Polgári iskoláit Veszprémben az állami polgári iskolában végezte el, majd a pápai állami tanítóképző-intézetbe ment s a képző I—IV. 90