A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus

Bizottság felhívja a kiskori értekezletekről elmaradt lelkész és tanitó testvéreket, hogy távolmaradásukat esperesnél igazolják. Jegyzette: Gáty Ferenc s. k. előadó. Egyházmegyei közgyűlésünk a jegyzőkönyvben foglaltakat határozati erőre emeli. 25. Kovács Lajos körzeti vezető jelentése az Országos Református Szeretetszövetség egyházmegyénkben való állapotáról 1935. évi julius 1-től 1936. évi junius 30-ig. „Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés! Az elmúlt években az Országos Református Szeretetszövetség érdekében előterjesztett jelentésemet s javaslataimat mindig szívesen elfogadta s határozati erőre emelte közgyűlésünk. Itt nem volt baj, csak ott, hogy egyes egyázaink a közgyűlési határozatoknak nem tettek eleget. A tagsági dijak és adományok begyűjtésére egyházmegyei közgyűlésünk határozata miatt dr. Kiss Ferenc, a szeretetszövetség ügyvezető igazgatója, nem küldhetett diakónust. Azt reméltük, minden gyülekezet összegyűjti ezt maga. De csalódtunk! A gyűjtést elvégezték az apácák és más kiküldöttek. És a mi híveink adtak. Bizonyára dicséretesebben, mint a más vallásúak. Egyházunktól idegen célra s nem a mi kicsinyeinknek és nyomorultjainknak adtak. A mi kicsinyeinknek sok helyen még az asztalról lehulló morzsalékból sem jutott. Mintha nem volna benn a bibliában: „Cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédjeivel." Sok lelkésztestvérünk és presbitériumunk, ha a szeretetszövetség részére való tagsági dij fizetéséről, vagy adományadásról van szó, mindjárt az eredményre gondol, vagy az általa adandó összeg nagyságára. Pedig nem ez a feladat, hanem az, hogy a gyűjtést meg kell tartani, a többit elvégzi a jó Isten. A mi népünk páratlanul jószivü, él benne az adakozás lelke. Ha ezt a királyi tulajdonságot mi nem gyümölcsöztetjük, kihasználják mások. Gondoljuk meg, hogy szeretetszövetségi munka nélkül az u. n. missziói munka csak gyümölcs nélküli fa, tehát missziói munkálkodásunk értékes voltának is fokmérője a szeretetszövetség ügyének felkarolása. A kötelező jelentést több egyháztól nem kaptam meg, igy nem is áll módomban helyzetjelentést adnom arról, hogy mit tettek gyülekezeteink egyenként a mult évben a Szeretetszövetség érdekében. A pénzt egyik egyház hozzám küldte, a másik Debrecenbe. Vannak híveink, akik a maguk adományát, vagy tagsági diját egyenesen Debrecenbe küldték, amint a „Szeretetszövetség" c. időszaki értesítőből olvashatjuk. Nem láttam jónak a pénzkezelés ezen módját, azért megkérdeztem dr. Kiss Ferencet, hogy vájjon nem lenne-e jó, ha minden pénzt egyenesen Debrecenbe küldenénk? Azt válaszolta, hogy a közvetlen Debrecenbe küldés bizonyult jónak. Felénél több egyházunk nem küldött semmit. E miatt, de meg a szeretetszövetség központjának felhívására is, egyházmegyénk lelkészértekezlete foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehetne a diakónusok kiszállását mellőzni. A lelkészértekezlet azt a javaslatot fogadta el, hogy minden gyülekezet maga 37