A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus

falusi csoport csatlakozik az országos központhoz, máshol meg (Fel­sőörs) az egyház presbitériumának a támogatásával állandó otthont tart fenn az ifjúsági csoport, amelyben a rádió hallgatása és a neme­sen szórakoztató játékok élvezése mellett a téli hónapok minden esté­jén letelepednek az ifjak az Ige forrása mellé és rövid, imádságos áhítattal zárják le a nap munkáját. S e két hely ifjúsága anyagi áldo­zatokat is hoz azért, hogy komoly konferenciákon résztvegyen s a kis falusi csoportok felelősséget éreznek egymás iránt s ezért baráti talál­kozókat rendeznek egyszer az egyik, másszor a másik gyülekezetében. Sőt elmennek a buzgó bizonyságtevő ifjak más gyülekezet fiatalságá­hoz is, hogy bátran szóljanak a Krisztusban megtalált békességük bol­dogító erejéről. (Baráti találkozó volt Felsőörsön és Balatonkövesden.) A szomszédos gyülekezetek látogatásában jó példával a veszprémi if­júsági egyesület tagjai jártak legelői, akik ez évben is meglátogatták a nemesvámosi ifjúságot s színjátszó tudásukat elvitték Balatonfüredre is. Az ifjúsági munka előbbrevitelére sokat jelentett az őszi veszprémi egyházmegyei ifjúsági konferencia is, melynek résztvevői azt a meglá­tást vitték haza szivükben, hogy egy a szükséges dolog, hinni Krisz­tusban s oda, állani mellé, hogy vére megtisztíthasson, élete életet adjon, hogy Ő legyen az ura az ifjú lelkeknek. Az előző években is működött csoportok munkáján kivül K. I. E. szellemű egyesületi élet kibontakozását jelenti : Balatonfüred, Balatonkövesd és Moha. Bibliaköri munka megindulását jelenti: Soly és Zánka. Egyesület alakulását: Ki­rályszentistván, Szentantalfa és Vilonya. Komoly megbeszélés folyt az ifjakkal: Nemesvámoson és Litéren. Mind ez azonban még igen csekély ahhoz, aminek szükségessége ott kiált ifjaink erkölcsi gyengeségében, hitetlen közönyében, imádságtalan és bibliátlan életében ; lehetősége pedig az életet és megujulást adni akaró jóságos Isten hatalmas sze­relmében. Nem lehet hát halogatnunk a munka intenzív megindítását sehol sem. Istennek minden gyülekezet fiatalsága között van népe, amelyet ott akar látni alázatos szolgálatában a maga seregében. Ehhez a kicsi csoporthoz kell elvinni az izenetet s ez a kis sereg, ez a né­hány lélek egészen bizonyosan meg fogja hallani a jó Pásztor hivó szavát és elindul a nyomdokain, Nem nagy tömeggel meginduló, sok tisztséggel túlterhelt és megfertőzött egyesületi életre van szüksége gyülekezeteinknek, hanem a kevesek Krisztus mellett kifejtett keresz­tyén szolgálatára, mint erjesztő, szent kovászra. Van-e gyülekezetünk­ben Istent átkozó ifjú ? Azt szólítsuk meg legelőször s hívjuk a megté­résre, mert annak a legbékétlenebb az élete, hisz „nincs békessége az istenteleneknek." Van-e bibliaolvasó ifjú ? Azt vegyük magunk mellé, azt az egyet s igy kezdjük a munkát, a kevéssel, az eggyel, mert ez nem a mi módszerünk, sem nem a K. I. E-é, hanem a Krisztusé. A K. I. E. módszerű munkáról azt irja egyik jelentés: kevés sikerrel járt. Próbálja meg lelkésztestvérünk a Krisztus módszerét s majd felfigyel­nek az elhívottak és csatlakoznak a választottak. Lélekújitások csudáit, életujraépitések meglepetéseit tartogatja az Ur készen az ifjuságunk számára. Ne álljunk útjába az Ur menteni akarásának, hanem tiizzük ki programmul a következő munkaévre, hogy sorra vesszük gyüleke­zetünk fiatalságát és külön mindet hívjuk az uj Jeruzsálem felé haladó hivő seregbe s aki hallgat a szóra azzal együtt imádkozunk és dolgo­zunk, aki pedig nem, azért meg állandóan könyörgünk az Ur előtt. Cselekedjük ezt s majd meglátjuk, hogy az Ur ébredést ad, melynek nyomán nagy megelevenedés támad gyülekezeteinkben. Cselekedjünk, 28

Next

/
Thumbnails
Contents