A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus

«lőtt, igy Veszprémben, Felsőörsön, Hajmáskéren és szülőhelyén Várpalotán. A balatonparti fürdőhelyeken nyaraló ref. híveink lelki szükségleteinek kielégítésére több helyen tartunk fürdőtelepi nyári istentiszteleteket. Az elmúlt esztendőben Balatonfüred-fürdőn, Révfülöpön, Szepezden, Balatonalmádiban, Füzfő-fürdőtelepen, a folyó év nyarán pedig Alsóörsön is. Az elmúlt évben a konvent és egyházkerület utján 40 P rendkívüli missziói segélyt is kapott egyházmegyénk erre a célra. Az összegből igazolt fuvarkiadások fedezésére juttattam Balatonszepezd részére 6 P-t, Füzfőfürdő részére 24 P-t, Révfülöpnek énekeskönyvek beszerzésére 10 P-t. Legtöbb helyen a megfelelő helyiség kérdése okoz gondot. Alsóörsön például az istentiszteleteket a szabad ég alatt tartjuk. Lelkipásztoraink minden dij nélkül buzgósággal teljesitik a funkciókat, segítségükre jönnek az esetleg nyaraló lelkészi egyének is, bár e tekintetben sokszor zavarokra is ad okot az ígérkező és előre bejelentett fungensek meg nem érkezése. Nem egyszer fordul elő az is, hogy a parochus lelkipásztor előzetes értesítése és tudta nélkül állanak elő benevolus fugensek, ami helytelen és az egyházi törvénnyel ellenkező dolog, s ha elejét nem vesszük, visszaélésekre adhat alkalmat. Az egyházmegyénkben lelkésznék értekezlete is megalakult, s ugy a mult, mint a jelen évben egyházmegyei közgyűlésünk alkalmával tartott, illetőleg tart összejövetelt, megtárgyalva a női missziói munka teendőit. Mult év augusztus 18-án tartotta köveskáli egyházunk népházának fölszentelési ünnepélyét, melyen a fölszentelő beszéd és imádság tartásával én is résztvettem, ugyanitt szolgálatot teljesítettek még a gyülekezet lelkipásztorán kivül Herczeg Lajos és Szilassy Kálmán lelkipásztor-testvéreink. Mult év szept 8-án volt a szépen megújított nemesvámosi templomunk fölszentelési ünnepélye, melyen szintén fölszentelő beszéd és imádság tartásával vettem részt, szolgálatot teljesítettek még a gyülekezet lelkipásztorán kivül Farkas Endre és Szilassy Sándor tanácsbiró testvéreink. Folyó év március hó 15-én volt szentantalfai gyülekezetünk közadakozásból szerzett két uj harangjának a fölszentelési ünnepélye, melyen a funkciót helyettem Szilassy Sándor tanácsbiró ur végezte. A gyülekezet lelkipásztora, sajnos, nem vehetett részt az ünnepélyen, mert súlyos betegen feküdt. Ugyancsak harangszentelési ünnepély volt folyó évi junius 21-én Monoszlón is, ahol szintén két uj harangot készíttetett a gyülekezet. Itt is részt vettem fölszentelő beszéd és imádság tartásával és a vallásos délutánon is funkcióval, a gyülekezet lelkipásztorán és helyettes kántortanitóján kivül szolgálatot teljesítettek még Szilassy Sándor tanácsbiró, Herczeg Lajos, Szőke Károly lelkipásztor és Hegyi Lajos kántortanító-testvéreink. Az egyes gyülekezetek hitéletét illetőleg a helyzet nagyjában változatlan. Vannak felbuzdulások. Történik lelkes, beható, kitartó munka. Sokszor eredménnyel, sokszor minden látszólagos eredmény nélkül. De van sok sivárság, nemtörődömség, züllött lelkiismeretlenség is. Még mindig vannak olyan helyek, ahol a fegyelmi elrendelésnek terhe melletti számadásra vonás ellenében sincsen még bibliai iskola. Pedig amelyik lelkipásztor nem tartja szükségesnek és nem tartja kötelességének a bibliát sem a gyermekek, sem a felnőttek lelkébe beplántálni: az nem érdemli meg a kíméletet. Mig egyik helyen igy van, más helyeken viszont nemcsak a lelkipásztor, hanem annak felesége, a tanítónők, tanitók, nő- és leányegyesületi tagok, vezetők is összegyűjtik iskolába a gyermekeket. Mig egyes helyeken az egyházi törvény, egy13