A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. július

— 60 — nem lévén, módot kell találni arra, hogy a gyülekezet szegény anyagi viszonyait is figyelembe véve, egy tanítói oklevéllel is rendelkező lelkész beállittassék. Egyházmegyei közgyűlés fölkéri Esperes urat, hogy az egyházközség igazolt szolgáltatási képességének egyházhatósági uton leendő megállapítása mellett a lehetőség szerint intézkedni szíveskedjék. 75. Esperes ur az egyházmegyei közgyűlés elé terjeszti Mer.cshely leányegyházközség iskolájának ügyét. Esperes ur ugyanis a 45/1934. sz. egyházmegyei közgyűlési határozatra tekintettel intézkedett tanitósegédlelkész beállítástról, aki — tanítói oklevéllel is rendelkezvén — az istentiszteleti és iskolatanitói teendőket, s a gyülekezet egyéb ügyeinek vezetését is az anyaegyház lelkipásztorának felügyelete mellett 1934. szeptember 15-től 1935. junius 30-ig terjedő szolgálati ideje alatt rendesen ellátta s a hitélet fölébresztésére is minden lehetőt megtett. Fizetéséül rendelt Esperes ur a tanitólakás haszonélvezetén kivül az egyházközség pénztárából havi 75 P-t, melyhez az egyházmegyei miszsziói alapból — kivételes, rendkívüli segélyként — havi 15 P-t utalt ki. Minden jó akarat hiábavalónak bizonyult. Az egyházközség minden idevonatkozó jóakaratú intézkedést, tanácsot, felvilágosítást, figyelmeztetést figyelmen kivül hagyva, 1935. május 30-án tartott közgyűlésében, majd 1935. junius 9-én tartott presbiteri gyűlésében szótöbbséggel ugy határozott, hogy a volt rendes tanító nyugdíjba vonulásával 1929. szeptember 1-től szünetelő tanítói állásnak beszüntetését kívánja, oly formán, hogy a lelkésztanitói állás sem szerveztessék meg. Majd ujabb kísérletezésre az egyházközség presbitériuma arra az álláspontra helyezkedett, hogy a lakáson kivül az eddigi 75 P helyett havi 50 P-t hajlandók egy tanitósegédlelkész fizetésére adni, ami pedig sem a végzett munka legcsekélyebb ellenértékének, sem a megélhetés legminimálisabb föltételeinek nem felel meg, de nem felel meg a 45/1934. sz. egyházmegyei közgyűlési határozatnak sem, mely szerint a tanitósegédlelkész fizetésére a tanítói helyi javadalom és az adócsökkentési segély fordítandó, s amennyiben ez se lenne elég. a különbözetről az egyházközség költségvetésileg tartozik gondoskodni. A havi 50 P a tanítói helyi javadalom ellenértékének sem nevezhető, az adócsökkentési segély hozzászámitása nélkül sem. Másrészt az egyházmegyei missziói alapnak is más a rendeltetése, nem az, hogy abból mindössze egy helyi tanítói javadalmat kiszolgáltatni és a legminimálisabb egyházi adót megfizetni sem akaró gyülekezet honoráltassék. nem is számítva, hogy a missziói alap erre fedezetet ideiglenesen, kivételesen is csak nehezen nyújtott. Minden bajnak ugyanis az az oka, hogy a gyülekezet tagjai egy-kettő kivételével a legminimálisabb egyházi és iskolai adót sem hajlandók fizetni, sőt az egyházi és iskolai adónak alig nevezhető, eddig kivetni szokott járandóságot sem fizetik be. Egyházmegyei közgyűlés Esperes urnák az ügyben eddig tett intézkedéseit jóváhagyja. A jövőre nézve pedig fölkéri az egyházmegyei elnökséget, szíveskedjék a helyzetből folyó törvényes intézkedéseket meglenni, s már most kimondja az egyházmegyei közgyűlés, hogy az egyházközségnek az adócsökkentési segélyt felhasználnia nem szabad, a tanitói javadalomhoz tartozó jövedelmeket pedig egyházfentartási alapjára fordítani és gyümölcsöztetni köteles, s az iskolásgyer-