A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. július

-11 — eszméiért való küzdelemről. Inkább választotta a száműzetést, mintsem a magyar nemzet jogairól lemondjon. Tudta és vallotta, hogy egy nemzet igazsága csak akkor veszett el végképpen, ha az a nemzet maga is lemondott róla, cserben hagyta az ő igazságát. És még egyet. Rákóczi Ferenc maga nemes értelemben vett hitbuzgó katolikus volt. Harcosainak túlnyomó része protestáns, nagy része református. De sehol, semmiféle vonatkozásban, még csak a legkisebb jele sem mutatkozott az ő részéről annak, hogy hitbuzgó katolikus létére egyforma szeretettel, megbecsüléssel he tekintette volna a másik hilvalláson lévő magyart. A „szabadságtól lelkesített vallásos egyetértés" emlékére érmet veretett, amelyen a három keresztyén felekezetet jelképező három alak a haza égő oltárára ölében viszi az áldozatot. Hogy magyarázható és érthető meg mindez ? Nem, nem az átértékelő történetírás bölcse-, ségével, hanem Pál apostolnak azzal az egyszerű megjegyzésével: Hitben járunk, nem látásban. (II. Kor. 5 : 7.) Mert a földi látás csak homályos, mintegy tükör által való. Látásainknak csak akkor van igazi, örökkévaló értelme, ha hitben járunk. Aki hitben jár, nem a láthatókra néz, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideigvalók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. Rákóczi Ferenc is hitben járt és nem földi látásban. Erősen kárhoztatta azokat, „kik csak azt hiszik, mit érzékeikkel megfoghatnak". Hitben járt, nem földi látásban. A hitben járás ad szélesebb látókört, nem a földi látás. Az igazi hitnek mérője pedig nem az elfogultság és türelmetlenség, hanem Isten kijelentett igazsága, gyümölcse pedig ez igazságnak cselekedetei. Az elfogultság, türelmetlenség, földi érdekekre tekintés, vagyis a földi látás átka e nemzeten, hogy még ilyen vezér mellé se tudott egy akarattal odaállni, Mikor oldódik fel az átok ? Ha majd megtanul ez a nemzet hitben járni és nem földi látásban. 2. Mult év november 22-én mult 300 éve, hogy Alvinczi Péter kassai lelkipásztor elhunyt. Róla is megemlékeztünk. Itt csak pár szóval kell érintenünk élete tanulságait. Könyveiben, beszédeiben Isten Igéje tiszta igazságainak volt hitvallója. Mint államférfi, a lelkiismereti szabadság ügyének nagy harcosa. Rocskay Istvánnak és Bethlen Gábornak bizalmas embere. Az elnyomott Magyarország panaszait bátran feltárja Querela Hungáriáé cimü munkájában. Mint hitvitázó, Pázmány Péternek éleselméjü, hatalmas ellenfele. Sohasem támad, csak a támadásokat veri vissza, de azt keményen, az igazság fegyvereivel. Az akkori politikai viszonyok és nemzetünk szerencsétlen helyzete külsőleg Pázmány Pétert juttatták diadalra, de ő ezzel nem törődve, kitartóan megvívta a hitnek nemes harcát, tudva, hogy az ő, Isten igéjén alapuló igazságai a maradandók. Pillanatig sem volt hajlandó elhajolni ettől az igazságtól, megalkudni, vagy egy gyékényen árulni ennek ellenségeivel. Hitben járt és nem földi látásban. II. Halálozások. 1. Mult év december 30-án elhunyt egyházkerületünk püspöke: felsőgelléri dr. Antal Géza. Temetése folyó évi január 2-án volt Pápán, óriási részvét mellett. 36 éven át volt a pápai főiskola tanára és professzora. Tiz évig viselte a püspöki tisztséget. Mult évben ünnepelte egyházkerületünk püspökségének 10 éves jubileumát. Tagja volt a felsőháznak, a debreceni m. kir. Tisza István egyetemnek is tiszteletbeli doktora, az arany polgári Signum Laudis tulajdonosa, számos