A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. július

— 10 — Egyházmegyei közgyűlésünk a beérkezett jelentések alapján valamennyi hiányzó elmaradását igazoltnak tekinti. 6. Az egyházmegyei szavazatbontó bizottság 1934 nov. 9-én Veszprémben kelt jegyzőkönyvével jelenti, hogy a 4/5 — 1934 sz. em. határozattal az em. világi főjegyzői tisztség betöltése végett elrendelt szavazások alkalmával valamennyi egyházközség beérkezett érvényes szavazatából 26 egyházközség 49 számértéket jelentő szavazatát dr. Ungváry Antal veszprémi kir. törvényszéki tanácselnök ur kapta meg. A bizottság ennek következtében dr. Ungváry Antalt egyházmegyei világi főjegyzőnek jelentette ki. Egyházmegyei közgyűlésünk, a bizottság jelentése alapján dr. Ungváry Antal egyházmegyei világi főjegyzővé választását megerősíti. 7. Dr. Ungváry Antal az újonnan választott egyházmegyei világi főjegyző az egyázntegyei közgyűlés szine előtt leteszi az esküt. Az eskümintát Kovács Lajos lelkészi főjegyző olvasta. Esperes ur az egyházmegyei közgyűlés nevében szives szavakkal köszöntötte az uj főjegyző urat, kívánva neki minél több sikert és eredményt és hogy hosszú éveken át szolgálhassa anyaszentegyházunk ügyét. Dr. Ungváry Antal meghatott szívvel mondott köszönetet az üdvözlésért. Tudomásul feljegyeztük. 8. Esperes ur felolvassa következő jelentését: Nagy tiszteletű Egyházmegyei Közgyűlés ! I. Em lékjelek. 1. Ez évi április 8-án mult200 esztendeje, hogy II. Rákóczi Ferenc egy nagypénteki napon a törökországi Rodostóban siri álomra hunyta le szemeit. Az évfordulóról megemlékezett nemzetünk, megemlékeztek gyülekezeteink, iskoláink, megemlékezett egyházmegyénk tanítói kara, egyházmegyénk lelkészi kara pedig e hónap elsején tartott értekezletén áldozott a nagy vezérlő fejedelem emlékének. Jelen közgyűlésünk elnöki megnyitójában szeretett és nagyrabecsült egyázmegyei gondnokunk adott méltó kifejezést érzelmeinknek, igazolva mintegy a nagy költőnek szavait Rákócziról, kinek emlékére „lángolunk és sirvafakadunk". Én tehát csak egy figyelmeztető tanúságra mutatok itt reá. Rákóczi Ferenc a magyar haza és magyar nemzet „szabadságainak megmentése" érdekében szállott sikra. Az ugynezezett „átértékelő történetírás" hiába mázolja az ő mázolásait, az idő és a történelem majd mindent beigazol sokkal megértőbben, mint az „átértékelő történetírás" nagyon is átlátszó mázolmányai, melyekre majd beteljesednek az írás szavai: Hol van a mázolás, melyet mázoltatok ? Mert — amint az irás mondja - jaj annak, aki a feketére azt mondja, fehér, a fehérre, hogy fekete. Az emberi léleknek és a gondolkodásnak legelemibb tapasztalati törvénye, amelyet semmiféle okoskodással megmásítani nem lehet, hogy aki nem a legtisztább, legmagasztosabb igazságérzetből áll egy eszmének a szolgálatába, az nem áldozza fel azért az eszméért anyagi, világi előnyeit, hanem egyszerűen megalkuszik a helyzettel és ragaszkodik ahhoz, amit lát, amit megfoghat,. ami birtokában van. Rákóczi Ferenc fejedelmi vagyont hagyott itt. És kibujdosott. Élt idegen földön, remeteségben. Nem fogadta el az ajánlatot, mely szerint javaiban, birtokaiban meghagyatik, csak mondjon le az