A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. július
— 76 — Jaj volna nékünk, ha erre a kérdésre nem mernék egy elszánt, kemény és határozott »igen«-nel felelni. Ha pedig csak ez a félre nem érthető »Igen« a feleletünk, akkor induljon el útjára nem holnap, de ma, nem a következő, de a jelen pillanatban egyházi életünk minden vonatkozásaiban, minden elgondolásunkban és tervezgetósünkban az a missziói munka, mely ezt az újjászületést, mint ígéretes termést hozza meg arra a magvetésre, melyet a parlagon maradt, gyommal felvert, vagy bemohosodott lelkek ugarának feltörésével, megmunkálásával és bevetésével végez. Minden gyülekezetünkben — Istennek hála! — van egy kicsiny sereg, mely nemcsak öröklött tradiciók előtt való konventionális meghajlásból vallja magát református keresztyénnek, hanem lelki átélés és belső megtapasztalás alapján lelki szükségképen érzi, hogy szive vérével van elpecsételve az élő Krisztus, az élő Isten szolgálatába s a hozzá egész életre való hűségre. I Ez a kicsiny sereg érzi, tudja, hogy minden, ami ebben a világban szépség, jóság, szentség, hűség, gyöngédség, igazság és áldozat: az evangélium örömüzenetéből, az élő hitű anyaszentegyház szent szolidaritásában és közösségében árad be a világba, embermilliók tömegéletébe, a családok életébe s az egyes ember belső életébe is; — ez a kicsiny sereg érzi, tudja, hogy az ő élete számár|a az anyaszentegyház és annak intézményei, — a küldetést híven betöltő pásztorok, tanítók, őrállók feddő, építő, tanító és tanácsoló munkái áldott ajándékok, melyeket a maga élete számára mikor elfogad, viszonzásúl azért hűséggel és áldozattal tartozik. Az a meggyőződésem, hogy ez a kiválasztott szent mag,, ez a kicsiny sereg van hivatva arra, hölgy a kovász szerepét töltse be és ható erejével megtöltse és megélessize azt a kisebbnagyobb keletlen tömeget, mely hitében meggyengült, egyháza iránt való hűségében akár sértett hiúságból, kövérszivűségből, akár az anyagiak habzsolásában való telhetetlenségből, akár idegen eszmék áfiumától származó bódulat behatásaitól, vagy talán azért fogyatkozott meg, mert életének valami nagyobb válságában nem volt mellette, nem volt vele a verejtékét vagy könynyét letörlő, simogató kéz és a segítő jószándék. Induljon el hát küldetése betöltésére minden gyülekezetünkben ez a szent mag, ez a kicsiny sereg; szálljon azzal tá-