A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. július

— 53 — 2040.37 P fordíttatott. Az országos Szeretetszövetség egyházmegyénk egyházaitól 1384.87 P-t kapott. Missziói munkára öszszesen 5878.91 P költetett el. Hitélet egyházmegyénkben emelkedő s a misszió hatása elvitathatatlan e tekintetben. Nem minden jelentés mutatja ugyan ki sem a lélekszámot, sem az urvacsorával élők számát, de a legtöbb jelentcsen meg vannak az ide vonatkozó adatok, melyek szerint 16.641 lélekből 14.165 élt urvacsorával. Ha a hitélet emelkedését itt vizsgáljuk, úgy örömmel kell megállapítani, hogy az arányszám eléggé kedvező, jóllehet vannak egyházak, hol a lélekszámhoz viszonyítva aránytalanul kevés az urvacsorázók száma. Szekták vannak, számukat pontosan kifejezni adatok hiánya miatt nem tudom. Szaporodásuk tagadhatatlan. Egyházellenes mozgalom nem volt. Ezekben foglaltam össze jelentésem, azzal a reménységgel és kéréssel, hogy imádkozzunk Istenhez mindnyájan, hogy a neki tetsző szentséges munkában re hagyjon megrestülni egyikünket sem. Minél több a tennivalónk, annál nagyobb legyen mindegyikünkben a szolgálat adta öröm. Tisztelettel javaslom, hogy a veszprémi kiskör indítványát tegye magáévá az egyházmegye s mondja ki, hogy a tanítók temetésen s vallásos ünnepélyeken lehetőleg jeleinjenek meg s együttesen énekeljenek. Jelentésem tudomásul vételét, indítványom elfogadását kérve, vagyok a Nagytiszteletű Egyházmegyei Közgyűlésnek Inota, 1933 július 15-én kész szolgája: Kántor Gyula s. k. missziói előadó. Közgyűlésünk a jelentést tudomásul veszi. Jóleső érzéssel értesül a fokozatosan fejlődő missziói munkáról. A jelentést az egyházkerületi közgyűléshez felterjeszteni rendeli.