A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. július

— 48 — ben való állapotáról. A 44 helyből azonban csak 26 helyről terjesztettek be jelentést. Tizenkét lelkész nem tett jelentést. E miatt nem is lehet teljesen megfelelő képet nyújtani a végzett munkáról. A beérkezett jelentések szerint a Szeretetszövetség fiókja eddig megalakult Balatonszőllősön, Balatonudvariban, Csórón, Fehérvárcsurgón, Iszkaszentgyörgyön, Mohán, Monoszlón, Papkeszin, Szentkirályszabadján, Veszprémben, Zánkán és Balatonhenyében. Összesen 12 helyen. A 12 helyből hat helyen Dóka Etelka központi kiküldött munkája folytán alakult meg a Szeretetszövetség fiókja. A tagok száma: 1204. Tagdíjakból 451.63 P, adományokból 1370.11 P folyt be, összesen 1822.04 P. Hogyan került ez az összeg a központba? Néhány helyről hozzám küldték be a befolyt pénzt és így kellett volna alapszabályszerűen mindenkinek tennie, mások egyenesen a központba küldték az összeget, de a legnagyobb részt, az általa gyűjtött 1607.04 P-t, Dóka Etelka magával vitte. A hozzám küldött pénzről és a pénzkezelés ezután való módjáról Kántor Gyula közpénztári lelkészi számvevő fog majd jelentést tenni a közgyűlésnek. Dóka Etelka végig gyűjtötte az egész egyházmegyét és magában véve nagyon dicséretes eredményt ért el. Ha azonban a jelentéseket és a kanonika vizitáció alatt hallott nyilatkozatokat is figyelembe veszem, sajnos, már nem mondhatom ezt. Ő, úgy látszik, főképpen arra törekedett, hogy minél több pénzt gyűjtsön és nem arra, hogy a Szeretetszövetség fiókja minél több helyen megalakuljon. Ezt pedig arra alapítom, hogy több jelentésben ez áll: »de a szövetség még nem alakult meg«. Meg azokra a nyilatkozatokra, hogy ezzel, t. i. Dóka Etelka gyűjtésével, 3, 4, 5 évre elintéztük a Szeretetszövetség ügyét. Tényleg erején felül adott egyik-másik gyülekezet, mikor pedig azon van a súly, hogy keveset, de szívesen és mindig és rendszeresen. Csak erre lehet építeni és nem az esetlegességre. A lelkészek között csak egy van, aki kifejezetten ezután is központi kiküldött által kívánja a tagdíjak és adományok összegyűjtését eszközöltetni, de vannak többen, akik ebből nem kérnek többet. Egyik gyülekezetünk lelkésze a Szeretetszövetség fiókjának feladatai közé teszi nagyon dicséretreméltóan a helyi jótékonyság gyakorlását is. Egy másik lelkésztestvérünk az ügy iránt való elragadtatott lelkesedésében arról álmodik, hogy még földet és házat is szerezhet a szövetségnek. Isten jutalmazza meg lelkesedését — a beteljesedés örömével! Még csak azt jegyzem meg, hogy a mult év november 29-én Pap-