A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. július

— 27 — a megsegítő kegyelemért, mellyel megajándékozni kegyeskedett úgy a nevelőket, mint a növendékeket. Mert néhány esettől eltekintve, zavartalanul folyt a tanítás munkája az egész tanéven át. Csőrön december 8-tól január 2-ig, Iszkaszentgyörgyön április 25-től 29-ig, Mohán február 2-től 16-ig kanyaró járvány miatt be volt ugyan zárva az iskola, de a két hetes kényszerszünet nem akadályozta meg az előirt tananyag becsületes elvégezését egy helyen sem. Miként már évek óta, úgy ez alkalommal is boldogan jelentem, hogy egyházmegyénk tanítói kara, csekély kivétellel, hivatásának magaslatán áll s úgy forgolódik egyházunk veteményes kertjében, hogy nem alkalmazható gyermekeinkre a bibliai feddés: elvész az a nép, amely tudomány nélkül való. Igazi hozzáértéssel s növendékeik iránti szeretettel töltik be tanítóink nehéz és felelősségteljes munkájukat. Az új tanterv szelleme minden iskolánkban otthonossá kezd válni. Nemcsak egyszerű magoltatás, hanem a feldolgozott anyag megértése és helyes alkalmazása is szembetűnő. S hogy ez a cél még jobban eléressék, kérem utasítani az összes iskolaszékeket arra, hogy az új tanterv Utasításai című kultuszminiszteri kiadványt szerezzék meg összes iskoláink számára. Ha szabad még kérnem valamit az elismerés zászlójának meghajtása mellett: annyit kérek csupán egyházmegyénk tanítói karától, ne felejtse el egy pillanatra sem, hogy nehéz áldozatókkal, verejtékes pénzen tudják csak egyházaink iskoláikat a mai, megpróbáltatásokkal teljes időben fenntartani. Ne elégedjék meg tehát azzal, hogy egyszerűen, puszta kötelességből elvégzi az egyes osztályok számára előírt hittani anyagot, hanem minden alkalmat ragadjon meg abból a szempontból, hogy református anyaszentegyházunk szeretetét úgy belenevelje gyermekeink lelkébe, hogy lehessenek azok Isten kegyelméből olyan buzgó, áldozatkész egyháztagokká, hogy ne kelljen féltenünk ennek a drága szent Sionnak jövőjét semmiféle megrázkódtatástól sem. Arra kérem szeretettel tanító testvéreimet, elsősorban maguk legyenek példaképek a református egyház iránti olthatatlan szeretetben és érette történő odaadó fáradozásban. A beimissziói munkákban való részvételt ne újabb megterheltetésnek.