A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. július
— 17 — lehetetlen gazdiasági állapotok, nyomorúság mindenfelé, tankönyvre nem kerül az iskolásgyermeknek, de majdnem minden hétre esik egy mulatság, melyen ott van a gyülekezet aprajanagyja, sőt nem egyszer ott vannak a lelkészi vagy tanítói egyének és családtagjaik is. Karácsonyi vagy más nagy ünnepek első napjára is engedélyeznek már bált, mert az ünnep második napjára ugyanabban a kis faluban már egy másik érdekeltség bálja van engedélyezve. Nekünk mindezekbe belenyugodnunk nem lehet, nem szabad, ha az egész világ belenyugszik is és az egész világ elveszti is látóérzékét az ebben rejlő nagy veszedelem meglátására! Kormányzat és egyházfegyelem. Mindnyájan jól tudjuk, hogy a jó rend és fegyelem minden emberi viszonylatban a boldogulás egyik alapföltétele. Sehol sem állhat meg jobban ez igazság, mint földi egyházunk munkatéréin. Egyháziunk Istenországa terjedéséért küzd, az emberek lelki javáért harcol első sorban, de hamis beállítás azt képzelni, hogy lehessen eredményes lelki munkát folytatni, úgy, hogy a jórend, fegyelem és az anyagiak terén is a pontos rendtartás követelményeit figyelmen kivül hagyjuk. Lehetnek úgynevezett egetverő tehetségek, hires szónokok, de ha gyülekezetük anyagi ügyeit nem tudják rendben tartani, semmire sem képesek, semmit sem tettek, mert épületet, tornyot építeni a levegőbe nem lehet. Nem egyszer eltűnődöm a missziói jelentőív ama kérdésén: Miféle szeretetmunkák történtek a gyülekezetben? Tudjuk mit kell érteni ezek alaftt a szeretetmunkák alatt. Szegények, elhagyatottak, betegek gondozása, ilyen célokra máshova is adakozás és a többi. De kérdem: nem szeretetmunka-e egy párszáz lélekből álló gyülekezetben templom, iskola fenntartása és az a munka, mely egy ilyen szervezet anyagi ügyeinek ilyen viszonyok között rendben tartására és általában egy ilyen szervezetnek ilyen viszonyok között helyes adminisztrálására szükséges? Tessék csak valakinek megpróbálni! Ez: a szorosan vett lelki munka kellékein kívül a jórend, fegyelem, pontosság, anyagi ügyek kitűnő adminisztrálása nélkül nem lehetséges. Ezt a »szeretetmunkát« se tévesszük szem elől. Ilyen szeretetmunkát de sokat kell, vagy kellene végeznünk mindnyájunknak! Ilyen szeretetmunkát végzett Kovács Lajos, egyházmegyénk lelkészi főjegyzője, akinek szorgalma, pontos, hűséges munkája árán érhettük el azt, hogy egyházmegyénk 1918, 1920, 1922; 3