A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

— 13 — műnk osztályvizsgálatain, június 22-én pedig jelen voltam «egyházmegyei tanítóegyletünk Balatonalmádiban tartott rendes közgyűlésén. Valláserkölcsi élet. Az istentiszteletek megtartása, látogatása, urvacsorával élés tekintetében bajos volna emberi ítélettel megállapítani: az elmúlt évben haladás vagy visszaesés történt-e? Annyi bizonyos, hogy ezen a téren a megállás, előre nem haladás: visszaesést jelent és ha történtek is az utóbbi időkben lelki örvendetes életnyilvánulások, tagadhatatlan, hogy másrészt annyi a sivár pusztaság, tövises, köves talaj, annyi az ellenkező, lerontó, rossz hatások özöne, hogy ha hitünk nem volna, percig sem tarthat'-* nánk kezünket az eke szarván, s nagyon meg kell értenünk és követnünk Jézusunk ama parancsát, hogy nem szabad tekintgetnünk sem oldalt, 'sem hátra, csak előre, mert ha csak azt nézzük, ami körülöttünk, hátunk mögött, mindenütt a világban van, akkor mi magunk sem leszünk méltók az Isten országára, nem hogy csak remélni is jogunk lenne, hogy munkánk által Valakit az Isten országának megnyerjünk. Halálosan komoly és szent dolog ez, halálosan komoly és szent dolog, hogy mi magunk, lelkipásztorok, tanítók, presbiterek, egyházvezetők, ine üljünk fel a rossz példáknak, rossz hatásoknak, ne a sátánnak hízelegjünk, hanem Istenben bízzunk és csak Őt féljük, s ha az egész világ meghajolna is a bálványok előtt, mi és a mi házunk népe csak az Urnák szolgáljunk, vezetésünkkel, példaadásunkkal tegyünk nyilván tanúságot arról, hogy mi nem szégyenei jiik a Krisztus evangéliumát, nekünk nem a divat, szokás, vagy más emberi szempontoktól függő ócska kellék keresztyén kálvinista hitünknek nyilvános vallása, hanem életföltétel, mely nélkül nem számíthatunk, nem vagyunk, nem létezünk sem ezen, sem a másvilágon. A névleges keresztyénség, a keresztlevélre hivatkozó, de hitetlenséggel, templomtalansággal, urasztalakerüléssel, imádságtalan, Isten igéje nélküli élettel tüntető »erős« kálvinistaság olyan tehertétel egyházunk hajójában, melynek el kell tűnnie, mert a hajó nem birja meg a biztos elsülyedlés veszélye nélkül. Vigyázzunk* mert az idők gonoszak. Ölhet' bennünket nyomorúság, tiporhat hármi rossz, mint már anynyiszor tiport, de ha az »egy szükséges dolog« nem hiányzik minálunk, miénk a győzelem, feltámadás, élet, mig ha ez hiány-