A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

- 9 — adás: Márton Ferenc tótvázsanyi lelkipásztor április 23-án, életének 37-ik, lelkipásztorságának 9-ik évében meghalt. Temetése április 25-én volt, 'melyen a szent szolgálatot Vámos Géza egyházmegyei aljegyzői, Szilassy Sándor tanügyi elnök, Mihályka János segédlelkész testvéreink végezték. Isten úgy rendelte, hogy az a küzdelem, melyet szorgalmas, szelid és alázatos lelkű, buzgó és tehetséges fiatal lelkésztestvérünk a gyilkos kórral évek során át folytatott, ez utóbbi győzelmével végződött. De csak e földre, de csak e földi testre nézve, mely előbb-utóbb úgyis a halál martaléka,, hogy átváltozott, nem romlandó, dicsőséges alakban egy új életre a lélekkel majd ismét egyesüljön. Legyen a mi hitünk szerint, legyen a te hited szerint korán eltávozott testvérünk, s gyászoló szeretteid leljenek e hitben vigasztaló erőt a megpróbáltatások elhordozására. — Folyó évi március 11-én hunyt el Veszprémben Szabó Károly volt balatonfüredi kántortanító testvérünk. Legyen könnyű porai felett az édes anyaföld, s üdvösséges a feltámadás. — Meg kell emlékeznünk arról a gyászesetről is, mely Somogyi Zoltán egyházmegyei tanácsbiró testvérünket közelről érte édes atyjának, id. Somogyi Zsigmondnak folyó évi február 15-én történt elhunytával, aki nemes példája volt a puritán, Szorgalmas és igazán értelmes, buzgó, szenvedéseket is hittel tűrő kálvinista magyar jellemnek. Üdvözlések. Emlékezzünk meg azokról az örömteljesebb mozzanatokról is, melyek egyházi közéletünk téréin működő kiváló egyéneinket, s azokon keresztül egyházunkat érintik. — Egyetemes konventünk és zsinatunk egyházi elnökét: dr. Baltazár Dezső tiszántúli püspököt a kormányzó úr őfőméltósága I. osztályú magyar érdemkereszttel tüntette ki. — A tiszáninneni egyházkerület dr. Révész Kálmán halálával megüresedett püspöki tisztségre Farkas István miskolci esperes-lelkészt választotta és iktatta be folyó évi április 14-én püspöki hivatalába. — Csabacsüdi Dókus Ernő, egyetemes konventünk és zsinatunk világi elnöke folyó évi február 5-én töltötte be 80-ik életévét. Amilyen örömmel hallottuk

1 ezt, éppen úgy megzavarta örömünket az a hir, hogy magyar református egyházunk eme kiváló világi vezére lemondott tisztségeiről, melyeket igazi elhivatottsággal, hűséggel és hittel teljes munkálkodással töltött be. Amidőn sajnálattal láttuk tovább, hogy sem tiszáninneni egyházkerülete, sem a konvent és az