A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1930. július

— 39 — mint a ref. egyháztagok, holott minden másvallásu 30—40 P iskolai adót fizet és még azért is, mert 3—4 személyről van csak szó, nem látta indokoltnak az amúgy is kevés egyházi adónak megosztását. Egyházmegyei közgyűlés annak megállapítása mellett, hogy jogcsorbításról, vagy jogfosztásról szó sincs, azon egyszerű okból, mert nincs jog, t. i. uzus alapján szerzett jogot e tekintetben nem ismerünk, a jogot biztosító egyezséget pedig egyenesen ev. testvéreink mondták fel, a monoszlói egyházat nem kötelezheti semmiféle adó kiszolgáltatására, annyival kevésbbé, mert az ev. hivek által fizetett csekély összegű adó ügy sincs arányban azokkal az előnyökkel, melyeket a monoszlói ref. egyház az evangélikus híveknek templom, iskola, temető, harangok használata, hivatalnokai szolgálatának igénybe vehetése által nyújt. 52. Tánczos Béla iszkaszentgyörgyi lelkész beterjeszti az egyházi birtokon telepített szőlő költségjegyzékét, az 1926, 27, 28, 29. évekről, 320 P összegben, kérve az intézkedést ezen összegnek hivatali utódja által leendő visszatérítését illetőleg, jelezvén, hogy a munkálatok végösszege csak a változás idejében (1931 márc. 12-én) lesz véglegesen kimutatható. Egyházmegyei közgyűlés, mivel a költségkimutatás tételei sem nyugtákkal, sem a presbitérium elismerésével igazolva nincsenek, pótlás végett visszaadja s a jövő évi egyházmegyei gyűlésre kéri felterjeszteni végleges intézkedés végett. Megállapítja azionban már most, hogy az ide vonatkozó 1903. évi szőlőtelepítési szabályrendelet 7. j§-a értelmében — nagyobb részt hazai szőlőről lévén szó — a befektetett összegen kivül csak három évi fenntartási költség visszatérítésére van joga telepítő lelkésznek. Megállapítja azt is, hogy mivel az 1926. évi telepítés az egyháztagok ingyenes munkájából történt és még ez évben ki is pusztult, az ez évre kimutatott fenntartási költségek sem terhelhetik az utódot. Az újra telepítés 1927-ben történt, tehát ettől az időtől áll fenn a visszatérítés joga hivatali utódjával szemben, a fentemlítettek értelmében három esztendőre.