A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. július

- 5 — előbbre egyházunkat; egyúttal kötelességünk az előttünk álló hivő példákat követni is, hogy odaállíthassuk a mi egyházi életünk szolgálatába legjobb erőinket, tehetségeinket. Sürget bennünket az idő! A körülöttünk zajló, bennünket ostromló s egyházi életünket állandóan támadó események legjobb erőinket kívánják, hogy megállhassunk, nem keresve, de állva a ránk kényszerített harcot hittel, hűséggel, munkával; mert aki csak felületesen is szemléli a körülöttünk történő eseményeket, nem zárkózhatik el az elől, hogy valóban harcra vagyunk kényszerítve. A bennünk rejlő, jóságos Isten adományaként nyert erőt kell harcba vinnünk. Simándy-lelkekre van szükség, hogy a mi egyházi életünk újból arra a virágzásra érjen el, amely a múltban templomot épített, iskolát fundált. Meg tudnánk-e építeni ma templomainkat és iskoláinkat? Azért itt elsősorban szólok a mi lelki vezéreinkhez, a lelkész urakhoz és tanító urakhoz. Őrállók ők nagy kötelességeket, munkaterhét, elhivatást jelentő szolgálattal. Szólok az egyházgondnok urakhoz, akik sorsuknál fogva közelebb állanak egyháztagjaink gondolatvilágához. Hassanak oda munkakészségükkel, hogy annak a hűségnek és egyház érdekében való áldásos munkának, melyek egyházunknak fenntartói voltak a múltban, forrásai ma is felbuzogjanak, mint Makay püspök mondja egyik szép prédikációjában: Gérárnak vizei megnyittassanak életnek, haladásnak, erősödésnek forrásaivá. A mai idők járásának komor szelét mindnyájan érezzük, iparkodjanak azért kötelességüket egész férfiakként teljesíteni! Isten áldását kérem munkájukra és mi világiak, természetesen, támogatni fogjuk az egyházi férfiakat az egyház virágzását célzó munkájukban. Ezzel a gyűlést megnyitottnak nyilvánítom. Közgyűlés a kitűzött feladatra, egyházi életünk olyan virágzásának kiharcolására, mely a múltban templomot épített és iskolát fundált, fellelkesítve, helyesléssel fogadta Csajághy Károly társelnök úr beszédét. 3. Az egyházmegyei szavazatszedő-bizoítság jelenti, hogy az 1927 november 18-án tartott szavazatbontás alkalmával egyházmegyei világi tanácsbirói, lelkészi főjegyzői, lelkészi aljegyzői 35 érvényes szavazatból 32 dr. Száz Ferenc ügyvéd úrra, 25 Kovács Lajos fehérvárcsurgói, 29 Vámos Géza balatonfüredi lelkészre esett. Indítványozza, hogy ennek alapján dr. Száz Ferencnek egyházmegyei világi tanácsbiróvá, Kovács Lajosnak egyház-