A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1924. július

Kivonatos jegyzőkönyv a veszprémi ref. egyházmegyének 1924. julius 23.-ikán Veszprémben tartott évi rendes közgyűléséről. A Szűcs József esperes és dr. Szász Ferenc, vil. tanácsbiró társelnöklete alatt tartott közgyűlésen Segesdy Ferenc e. m. gondnok, dr. Bibó Károly v. tanácsbiró, — továbbá a csőri, b.-kövesdi, vörösberényi lelkészi, a balatonhenyei, nagyvázsonyi és öcsi lelkészi és világi képviselők kivételével megjelentek az e. m. gyűlés többi összes alkotó tagjai. 1., Szűcs József esperes ur buzgó imádsága után 2., a megjelenésben akadályozott e. m. gondnok helyett dr. Szász Ferenc v. tanácsbiró mint társelnök a megjelenteket üdvözli, a közgyűlést megnyitja s a jegyzőkönyv hitelesítésére Demjén Márton és dr. Horváth Lajos közgy. tagokat kéri fel. 3., A közgyűlés határozatképességének elnöki megállapítása után Ráczkevi Béla lelkészt, továbbá a szentantalfai és b.-henyei egyházakat a mult évi rendes közgyűlésről való igazolatlan elmaradásukért 5—5 arany korona, Herczeg Lajos lelkészt a mult évi és a jelen közgyűlésről való igazolatlan elmaradásáért összesen 10 arany korona rendbirsággal sújtotta a közgyűlés és kimondotta, hogy betegséggel való igazolást a a jövőben csak orvosi bizonyítvány alapján fogad el. 4., Esperes ur beterjeszti és felolvassa az elmúlt évre vonatkozó esperesi jelentését, mely jelentésnek a „Dunántuli Protestáns Lap 1924. évi 32—34. számaiban közzé nem tett ll.-ik része igy szól: Legyen szabad rátérnem immár a többi jelenteni valókra. Meg kell emlékeznünk halottainkról. Mult év október 11.-én hunyt el Csákány Sándor kir. törv.-széki tanácselnök ur egyházmegyénk tanácsbirája, veszprémi egyházunk presbytere 48 éves korában, házasságának 17.-ik évében hagyta itt szeretteit — mélységes gyászban. Temetésén nem lehettem jelen, mert csak később értesültem róla, amikor egyházmegyénk nevében személyesen fejeztem ki a részvétet gyászoló családjának. Ott van immár az örökkévaló, tökéletes Biró legmegnyugtatóbb közelségében, ahova mi is mindnyájan állíttatunk, amikorra és ahogyan mennyei Atyánk az ő örök, szent végzésében eleve elhatározta. A mi tisztünk ez alkalommal az, hogy jegyzőkönyvünkben is fejezzük ki mély részvétünket elhunyta felett, megköszönvén mindazt a szives igyekezetet, érdeklődést, áldozatos munkálkodást, melyet anyaszentegyházunk és Isten országa ügyei iránt tanúsított.